Régi a történet bár,

Elmúlt régen az a nyár,

Nem feledem soha már,

Hogy Reám Valaki vár.

Nem mutatja régen már;

Reá a családja vár...

De a szívén kaput tár,

S engem oda visszavár!

Más utakon, máshol jár,

Messze földön, távol. Kár!

Szívem mégis látja már,

Mert elidőz Nálamnál...

Elidőz a gondomon,

Enyhíti a bánatom,

Búpalástom leveszi,

Jóbarátként átveszi.

Szívem halkulj; csendesen!

Nem hallhat meg senki sem!

Inkább legyen jóbarát,

Mint hogy elveszítsd: Tamást!

1988. nov. 11.