UTOLJÁRA ?

Talán imába foglalnám a neved,

ha játszhatnék még Veled.

Talán hinnék még Neked,

ha beszélhetnék Veled.

Talán ismét szeretnélek-,

habár inkább felednélek!

Talán elfeledném Neked,

hogy nem kerestét. Sértett

öntudatom talán megbocsátja,

hogy utadon magány várta

életemet, s nem szerelmed,

mely feledtetett rettegett

éveket velem, s bút, bajt.

Most mégis dúl, hajt,

és űz a gond: - Érted!

És Tűz a sors, s az élet:

Tűz lángol ereimben. Vérem

űz, táncol. Kezeimben szívem,

mely dobog és nem tudja,

el hogyan dalolja;

Szeret: szeret örökre már,

míg el nem ér a bús halál.

1988. augusztus 7.