VÁROS I

Betonfalak vesznek körül,

hideg, szürke föld.

Panelházak erdejében

falak, sehol zöld.

Tapogatva keresgélek,

sehol, senki nincs,

hogy e komor szürkeségbe

kis színt elegyíts.

Falerdőben körülnézek:

minden sablonos.

Továbbmegyek, keresgélek;

semmi otthonos.

Az emberek körülvesznek,

de mind közönyös,

nincs sehol egy bús mosoly sem;

szürke és ködös

tekintetük, mely reám néz...

és mennek tovább!

Ha elesnél, biztos lennél:

nem néznének Rád!

Ebben a bús szürkeségben

háttal mind feléd,

csak az alkony napja lépdel

nyugat fele még.

Elnyel már a szürkeség,

de lépni nem lehet.

Panelfalak, szürke ég,

s Te kérni sem mered;

hogy megváltozzon körülötted

a sablon - világ,

s legalább EGY ember nézzen

másképpen Reád!                            

(1988 július)