Ha szeretsz; szeress!

Ha gyűlölsz; gyűlölj!

De ne tégy úgy, hogy szeretsz,

Ha gyűlölsz!

Ha szabad vagy; légy szabad!

De ha szeretsz; felelős vagy,

Mint ahogy én is, Teérted:

Nem tehetem azt, amit szeretnék!

Szeretnék futni, rohanni

Oda, ahol Te vagy!

Szeretném megcsókolni

A földet, ahova lépsz!

Szeretném, ha szeretnél,

S nem csak üres szó,

Frázis lenne a „szeretlek”,

S ha itt lennél...!

Nem vagy itt.

Csak a reménytelenség

Ül velem szemben és

Nevet. Rajtam nevet:

„Megint bedőltél!

Kopj le! Nincs Rád szükség!

Van más, kedvesebb:

A szabadság!”

Ne hidd, hogy a szabadság

Számomra nem kedves!

Hidd el; a szerelem szabadság is;

Együtt, kettesben könnyebb!

Tudom, nem hiszel nekem!

Csak azt látod: megint lekötnek.

Menekülnél, s menekülsz:

Önmagad elől.

Nem érdemes!

Engedj az érzelmeknek,

Azok tesznek szabaddá!

Hidd el, nálam nem leszel fogoly!

Mindenem a Tiéd:

Testem, lelkem, könnyeim,

De boldogságom is,

Ha úgy akarod!

1988. február