TÁVOLI KEDVESEMNEK

Boldogságot ígértél - de zárt ajtók előtt várok,

Hideg van - s kopognom sem szabad.

Állok és nézek - de csak emlékeket látok

Egy nyárról, mely szép volt, de elszaladt.

Szerelmet ígértél - de az életem sivár.

Várok, s nem látok - minden oly kopár,

Reményem elszállt, - s itt madár sem jár,

Te nem jössz, - s itt csak álom vár.

Életet ígértél - s itt halál kopog,

Mulatást, kacagást! - s unalom robog

Tova életemen; mert Te nem vagy itt,

És mert úgy szeretlek, hogy hiányod őrjít!

Számtalan napja már, hogy Te nem vagy itt

S akármit csinállok, az csak undorít,

Hiába küszködök: a hiányod fáj!

Kérlek, és könyörgök: Gyere haza már!

1988 február 7