Mint mondtam, a korszak szívem csücske.

Kategóriája: egyértelműen kizárólag szerelmesversek.

Csak néhány verset írtam első nagy szerelmemnek, és a tartalomról nem szeretnék beszélni; ki-ki ítélje meg saját maga, vajon értékesek-e számára ezek az alkotások.

Miért értékesek az én számomra?

Bontakozó érzéseimet próbáltam meg kezdetleges formában szavakba önteni, több-kevesebb sikerrel. Olyan érzéseket, amelyek örökérvényűek, mindnyájan átéljük őket, mégis... milyen nehéz szavakká formálni, kimondani, megfogalmazni őket!

A ciklus címe önmagáért beszél, első szerelmemhez, első szerelmemről szólnak az itt található művek.

Befolyás: a cikluson erősen érezhető más, nagyhírű és általam kedvelt és tisztelt klasszikusok (pl: József Attila) és kortársak (Boris Vian) befolyása. Őrizkedtem mindig is a plágiumtól, dehát 1982-ben bizony még érzelmileg is, gondolkodásmódomban is igencsak kiforratlan és zsenge voltam, hiszen - mentségemre - a kamaszkorból éppen hogy csak kinőttem (vagy ki sem nőttem?)

Stílus: Hogy éljek az önkritika lehetőségével... stílustalan. Hiányzik a ritmus, a rím, s szinte csak szabad gondolatfüzérek kerültek papírra.

Forma: A formátum tehát leginkább szabadvers, vagy inkább nem is vers, csupán pőrére vetkőztetett érzelmek, gondolatok, indulatok, az önkifejezés első próbálkozásai. Ha valaki prózává degradálja akkori műveimet, akkor sem sértődöm meg. Tisztában vagyok az első korszakom minden hiányosságával és stílustalanságával.

Ha valaki klasszikus versformát keres, ne ebben a ciklusban fogjon hozzá... ebben az esetben inkább linkajánlóm Kedvenc költőim modulját javasolnám...

(2008.01.12 NeMo)

A ciklusba mindössze 6 gondolatsor tartozik (inkább gondolatsorok ezek még, mint versek)

TALÁN VALÓBAN AZ ELSŐ A LEGSZEBB (1982-84)

(a számomra legkedvesebbeket nagybetűvel emeltem ki)

József Attila után szabadon >>>

                   Életem első szárpróbálgatása...
                   Formátuma leginkább szabadvers, vagy gondolatfüzér, bár változó rímek (AABBCCDEDE) vannak benne.

Oázis >>>

                  Szabadvers, s mint ilyen, az eredeti négysoros tagolást két - összevont szakaszra bontottam,

                  hiszen gondolat csupán, amit leírtam, tagolatlan, rímtelen.

BIMBÓ >>>

              Kétféle változatban közlöm a verset; első változata, a 24 évvel ezelőtt leírt gondolatom változatlan

              formában; nagyon kedves a szívemnek, ám versnek aligha nevezhető.

              A másik változat egy kevésbé zilált formát tartalmaz változó sorszámú versszakokkal,

              engedélyezve a versszakváltáskor a ritmusváltást is. A gondolat szaggatottságát a mondanivaló

              kedvéért az átszerkesztett, újragondolt vers végén meghagytam.

              Ki-ki döntse el maga... nekem az eredeti szaggatott, átdolgozás nélküli verzió tetszik jobban.

Utolsó reményeim >>>

              Formátuma leginkább szabadvers, gondolatfüzér. Rímtelen. Erős Boris Vian utóérzés...

Kiáltás >>>

              Rímtelen (bár néha be-beugrik egy összecsengés), leginkább gondolatfüzér. Szaggatott, zaklatott,

              zilált, mint az akkori lelkiállapotom.

Szerelem? >>>

                  Még mindig rím és ritmus nélküli, zaklatott, zilált gondolatfüzér, bár már néha egy-egy költői eszköz,

                  megszemélyesítés mintha erre járna...

Az első zsengéket követően mintegy két év hallgatás következett, míg újra papírt és tollat ragadtam. A második korszak sem kiforrott, leginkább próbálkozások a formákkal, rímekkel, de itt már vannak csillanások...

-  Tovább a FÓRUM - ba >>>

- Tovább a következő versciklushoz:  MINDKÉT VÉGÉN ÉGŐ GYERTYA (1986) >>>

- Vissza a ciklus tartalomjegyzékéhez >>>

- Vissza az összes versek katalógusához >>>

 - Vissza a főoldalra >>>