Élő Anita, itthon@hetivalasz.hu

Pénztárnyitás A Bokros Lajos vezette biztosítótársaság is részt vehet az egészségbiztosítás privatizációjában. A bankár tavaly, a Gyurcsány-kormány megalakulásakor alapította meg az Új Pillér Egészségpénztárat. A társaság ahhoz a patikapénztár-csoporthoz tartozik, amely jelen volt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár feldarabolásáról szóló egyeztetésen.

Zárt ajtók mögött folynak az egyeztetések a több-biztosítós egészségügyi modellre történő átállás részleteiről. Múlt héten a tárgyalásokra a biztosítók képviselőit is meghívták, ám hogy pontosan kiket, azt homály fedi. Nincs névsora a kormányszóvivői irodának, sem az MSZP-, sem az SZDSZ-frakciónak, de még az Egészségügyi Minisztériumnak sem, legalábbis lapunk - és a többi médium - érdeklődésére nem adták ki a lajstromot. Így az újságírók a fotóriporterek felvételei alapján próbálták azonosítani, melyik az a nyolc biztosítótársaság, melynek képviselői múlt csütörtökön megjelentek Kiss Péter kancelláriaminiszter dolgozószobájában. HATCSILLAGOS PÉNZTÁR A legkönnyebben a csapat hölgytagját, Lukács Mariannát lehetett felismerni. Az ötven legsikeresebb hazai üzletasszony között nyilvántartott Lukács Marianna vezeti a Patikapénztár-csoportot, amely második legnagyobb az önkéntes pénztárak hazai piacán. A pénztár alapítói között ott volt Matejka Zsuzsanna, az egészségügyi miniszter kabinetfőnöke - igaz, ő néhány hónap után, még 2001-ben kilépett onnan. Ennél érdekesebb, hogy a Patika-csoportnak van egy Új Pillér nevű "hatcsillagos" önkéntes egészségpénztára is, amely tavaly júniusban, vagyis a második Gyurcsány-kormány megalakulása idején jött létre. Az Új Pillér elnöke Bokros Lajos, aki még tavaly áprilisban Csillag István volt gazdasági miniszterrel, Bauer Tamással, Mihályi Péterrel, az SZDSZ egészségügyi szakértőjével a "versengő magán-egészségbiztosító pénztárak felállítását" szorgalmazta. Így most az a helyzet állt elő, hogy a Bokrosféle társaság cégcsoportjának vezetője a koalíciós tárgyalóasztal egyik oldalán, egykori szerzőtársai (Csillag, Mihályi) pedig az asztal másik oldalán ültek. A tavalyi tervek szerint a pénztárak a több-biztosítós modell indulása előtt egy évig toborozhatnák ügyfeleiket. A kormány reformelképzeléseinek az egészségbiztosításra vonatkozó része ugyanakkor egy évet csúszik, és az eddig mindenre rábólintó szocialisták a jelek szerint egy ponton ellenállnak - azt szeretnék, ha az SZDSZ eltekintene a toborzástól. Időközben Bokros Lajos étvágya is megnőtt: tavaly még ötezer forintnak megfelelő minimális járulékkal számolt, idén viszont már tízezer forintos havi díjat és efelett tízszázalékos jövedelemarányos járulékot szedne. Területi kötöttségektől mentes, magántulajdonban lévő kötelező pénztár - ez Bokros elképzelése az egészségbiztosítás jövőjéről. Az MSZP tehát elfogadja a több-biztosítós modellt, így az SZDSZ keresztülviheti az akaratát. Vita csak azon van, hogy az országot öt-hét nagy biztosítási régióra osszák-e fel, vagy pedig sok kis térségre. (Akár így lesz, akár úgy, a társaságokban az állam többségi tulajdonos maradna, az üzleti biztosítók legfeljebb 49 százalékos tulajdonrészt vásárolhatnak.) Az MSZP az első, a nagy régiós változatot támogatja, az SZDSZ pedig - legalábbis augusztus óta - az utóbbit. Korábban a párt vezető szakértői azt szerették volna, hogy az új biztosítók ne regionális elven, hanem országosan szerveződjenek. Mihályi Péter, az SZDSZ programalkotója nyár elején még azt mondta lapunknak: nem tart a területi különbségektől, mert regionális szinten ezek kiegyenlítik egymást. A jelek szerint a koalíció szeretné az egybiztosítós-többbiztosítós vitát lezárni, és a közbeszédet a "magyar tarka" kontra "pannon párduc" témára terelni, mintha a több biztosítóra való áttérés már a parlamenti vita megkezdése előtt eldöntött tény lenne. A közvélemény nehezen fogadja el a biztosítási rendszer privatizációját - erre utalt a civilszervezetek élőlánca és szeptember eleji tüntetése az Országház előtt. A civilek és az ellenzék a modellváltás káros voltáról szeretnének beszélni, a kormány pedig a kistérségi biztosítók hátrányainak ecsetelésével akarja a nagytérségi üzleti társaságok mellé állítani legalább a szakmai közvéleményt. HÉTSZERES KÖLTSÉG A csütörtöki tárgyalások után az érdekelt cégek nevében nyilatkozó, az Uniqa biztósítót képviselő Juhos András sem párducokról, sem tehenekről, sem toborzásról nem ejtett szót. Fontosnak tartotta viszont az egészségügy valós értéken történő finanszírozását, illetve a tulajdonosi jogok tisztázását. Alig néhány hónappal a modellváltás előtt azonban a kormány még csak lépéseket sem tett, hogy a beavatkozások teljes árát megtérítse a kórházaknak. Enélkül - és például az amortizáció elszámolása nélkül - csak fokozódik majd az ellátórendszerben ma is tapasztalható zavar. A biztosítók azért is óvatosak, mert a már létező, ügyfélkörrel rendelkező társaságoknak nemcsak üzleti lehetőséget, hanem kockázatot is rejt a társadalombiztosítás privatizációja. Egész más a helyzet az új biztosítókkal: a Bokros Lajos vezetése alatt működő Új Pillér nem kockáztatja az ügyfélkörét. Az SZDSZ talán éppen azért ragaszkodik a sok kistérséghez, mert így nem kell egy nagy régiót megnyerniük, elég kisebb társaságokba beszállniuk. S ha minden úgy alakul, mint a nyugdíj-biztosítási reformnál, akkor a kicsik később beolvadhatnak a nagyobbakba, a fúzióval pedig mindegyik jól jár. LIBERÁLIS GYŐZELEM Az MSZP-ben az egybiztosítós rendszer hívei megadták magukat, viszont igyekeznek lassítani az átmenetet, korlátozni a társaságok közötti versenyt, és átláthatóbbá tenni a rendszert. Kökény Mihály, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának szocialista elnöke azzal magyarázza lapunknak a nagyobb régiók kialakítását, hogy így legfeljebb a fővárosban éri meg ügyfeleket toborozni, a Dél-Dunántúlon logikátlan lenne Északkelet-Magyarországról klienseket szerezni. Ennek következtében viszont lesz hét magán-egészségbiztosító, hétszeres adminisztrációval, hétszeres költséggel, és lényegi verseny csak a fővárosban és a nagyobb településeken várható, hiszen ott a legtöbb társaságnak van már irodaháza. Persze mindez még mindig jobb - ha nem is sokkal -, mint a teljesen átláthatatlan rendszer.