VITAINDÍTÓNAK:
http://inforadio.hu/hir/kulfold/hir-125158
"A kórházi munka tönkreteszi a szexuális életet
A munkahelyi stressz tönkreteszi minden második brit ápolónő szexuális életét, és fizikai vagy mentális egészségügyi problémát okoz a hetven százalékuknak - derült ki egy felmérésből. Minden negyedik megkérdezett többet is iszik, mióta dolgozik. A felmérést a brit Ápolónők Lapja végezte. A lap szerint a kórházak nehéz pénzügyi helyzete és az állandó létbizonytalanság okozza a stresszt.
A felmérésből, amelynek során 2000 ápolónőt kérdeztek meg, az is kiderült, hogy minden tizedik többet dohányzik, mióta dolgozik, és egyharmaduk a szokásosnál gyakrabban kényszerül betegállományba - tavaly például minden ötödik legalább harminc napig volt beteg.
"Az ápolónők állandó nyomás alatt vannak, miközben alulfizetik és alulértékelik őket" - foglalta össze az eredményt Peter Carter, az ápolónők kollégiumának főtitkára.
Egy korábbi felmérésből az is kiderült, hogy a nővérek negyedét éri fizikai inzultus a munkájuk során, és majdnem minden másodikat terrorizálja, vagy zaklatja a főnöke."
És nálunk? Amikor a túlmunka, a stressz és a bizonytalanság az ottanihoz képest többszörös, hatványozottan kevesebb fizetés mellett? Nálunk mikor és ki lesz kiváncsi a mi ápolónőinkre, egészségügyi dolgozóinkra?
Ó, hogy sajnálom szegény briteket...
Szerinted nálunk mit kezdenének, mert véleményem szerint egy hét alatt vagy elmenekülnének innen, vagy feldobnák a talpukat.
Jómagam a heti kb 80 órámmal azt hiszem nem is vagyok első helyen. holnap éppen egy 82 éves bácsi nagyműtétjére készülök abszolút stresszmentes környezetben, ugyanis a bácsi szívizmának mindössze 30%-a működik. Az enyémnek egyenlőre 100 (ha minden igaz). Persze ezeket az anesztéziákat gondosan előre meg kell tervezni a fejünkben, dehát mindig adódhat valami nem várt dolog. Ha most nekiállnék stresszelni, mindössze egyetlen dolog történne: én leblokkolnék, a beteg pedig meghalna. Csak így egyszerűen. Segéd-ápolónő koromban, úgy kb 26 évvel ezelőtt kb 1 hónap alatt beláttam azt a tényt, hogy vagy megtanulom uralni a stressz-reakcióimat, vagy a szakma nem nekem való. Így hát véleményem szerint a Nagy-Britanniai stresszesek 99%-a nem való egészségügyi dolgozónak.
Ja: még soha egyetlen főnököm sem zaklatott (ápolónő-koromban sem), pedig nem vagyok épp csúnya-banya. Viszont minden munkahelyemen rengeteget ökörködtünk, még most, ezekben a borzasztó időkben sem vicc-mentes a műtő...
És még egy: van, aki bunjee-jumpingol, vagy más észveszejtő sportokat űz, az én adrenalin-tornám a napi műtétesekből kerül ki és azt hiszem, nehezen lennék meg ezek nélkül a próbatételek nélkül. |