2005. június 23.

Vicc (kedvenc lánykáim arzenáljából néhány):

"Ha nem tetszik, ahogy vezetek, akkor tűnés a járdáról!"

"Mentsd meg a világot a túlnépesedéstől: legyél te is buzi!"

2005. június 25.

Kedves karavánom! Igyekszem újra érdekességeket vadászni számotokra, bár nem ígérem, hogy minden nap sikerül és azt sem ígérhetem, hogy mindig kedvetekre való lesz. Most pl. próbálkozom a magyar állatokkal, úgy is tekinthetitek, mint nyári programajánló.

Őshonos magyar állatok a salföldi majorban
2004. július 15., csütörtök 13:01

Legközelebb a vizimalmokról próbálok némi anyagot összeszedni nektek. Hello! Dr M

2005. június 27.

Kedves Karavánom!
Ma legfeljebb a gyógyszertan rejtelmeiről bírnék nektek írni, amit több, mint 9 órában tanultam. Sajna rohanok, így ma sem bírok érdekes és érdemes naplóanyagot összerakni számotokra, de lesz ez még így se... most legalább én etetem a tevémet és nem más! Ha bármilyen jó ötletet, vagy sztorit tudtok küldeni, tegyétek meg!!!
Üdvözöl benneteket: Dromedár Manci, a karavánvezető

2005. június 28.

Hello karavánom!
Még néhány nap és karavánvezetőtök nyaralni megy, másra hagyván a teve-etetés nemes feladatát. Hogy hová is? Nos, engedjétek meg, hogy bemutassam Csopakot, ahol az én okos nagyapám a múlt század harmincas éveiben vett egy nyaralót... ide járok népes családommal (22 fő) nyaralni minden évben.

CSOPAK:
A "csopaki riviérát" a világhírű geológus és geográfus, Lóczy Lajos (1849-1920) illetékes bemutatni, akinek Csopak nyugati szélén volt a villája, és 1891-től 28 éven át irányította a Balaton és környéke kutatásán fáradozó 60 kiváló tudós munkáját.
Az őskori, az ókori és a népvándorlás kori népek is kedvelték e gyönyörű tájat: a karsztforrásokban és szénsavas forrásokban gazdag, jó megélhetést biztosító területen szinte mindenhol megtalálható az itt élt népek régészeti hagyatéka a rézkortól a honfoglalás koráig.
A község nevét, némelyek török, mások szláv eredetűnek tartják. Egyesek szerint Árpád ajándékozta a területet Sopok nevű vitézének. A Csopak név első hiteles forrása, a veszprémi káptalan csereszerződési oklevele 1277-ből. A másfél százados török uralom idején a községek csaknem teljesen elnéptelenedtek. A 18. sz. elején a Szebenből és a Szerémségből érkező telepesek élesztették újjá a falut.
Az 1750-es évek táján alakult meg a Szabad Csopaki Hegyközség; pecsétje arról tanúskodik, hogy a szőlőművelés, a borászat a falu megélhetésében első helyen szerepelt. Ebben az időben a csopaki Séd vizére épült malmok a somogyi partról dereglyékkel szállított gabonát is őröltek. Számos családnak nyújtott megélhetési lehetőséget az embert próbáló jégi halászat és a nádvágás is.
A mai község 3 faluból alakult, a Nosztori-völgyben Nosztre, az alatt Csopak és a mai vasútvonal felett Kövesd község helyezkedett el. A szőlőművelés és a borászat mellé, a 20-as évek körül társult a vendégfogadás, elkezdődött a fürdőkultúra kialakulása. Kezdetben a házak tisztaszobáinak kiadásával indult, később a kisebb-nagyobb villák építésével fokozatosan, majd a nagy üdülők megjelenésekor a szőlőműveléssel egyenrangú megélhetési forrássá nőtte ki magát.
Csopak és Balatonkövesd községrész területe őskori és népvándorlás kori lelőhelynek is számít. A vasúti megállótól északra, a Lőcedombon 1910-ben előkerült régészeti leletek szerint a 10-11. században lakott hely volt. Az első okleveles adat egy 1277-ben kiadott csereszerződésben olvasható, Csopak neve Chopok formában. Kövesd nevét először egy 1121-ben kiadott adománylevél közli Cust-Cuest alakban. Csopak területe királyi birtokadományként kerülhetett részben a veszprémi káptalanhoz. Kövesdet pedig már a 14. században kuriális nemesek birtokolták, és később a káptalan is szerzett itt földeket. A török hódoltság idején a környék eléggé elnéptelenedett, Csopakon és Kövesden is kevesen éltek. A 16. század második felében a tihanyi, majd a veszprémi vár bérli. Csopak 1615 után került vissza földesuraihoz. Csopak középkori Szent István temploma a Kossuth L. u. északi végében áll, de később elpusztulhatott, s a 17-18. században átépíthették. Ez a második templom a 19. század közepén már romokban hevert, csak tornya maradt meg napjainkig.
A Kossuth L. u. alsó felénél látható a műemléki kövesdi román templomocska tető nélküli, de gondozott maradványa. 1363-ban kiadott oklevél említi először Szent Miklós egyháza néven.
A Nosztori-völgy felső része jelentős római kori lelőhely, valamint a nyomtalanul elpusztult középkori Nosztori (Nostre) falu valószínű helye.A Nosztori-völgy északi végében karsztforrásokból eredő Séd patak iramló vize sok vízimalom kerekét forgatta. A szőlőkkel betelepített oldalon számos kúria és vincellérház épült, amelyek egy része napjainkig fennmaradt. 1800-ra készült el Kövesden a református Templom.
Kissé elfeledett értéke természetes szénsavas ásványvize, amelynek eddigi múltját tükrözi az 1920-as évek végén kiépített Szent József Gyógyforrás.
Csopakon a fürdőélet és azzal együtt járó idegenforgalom kialakítása a XIX. sz. elejének időszakára tehető, bár a reformkor kezdeményezése a XX. századig váratott magára: Az 1910 és 1940 között épült nyaralók alkották a "Fürdőtelepet", bár sokáig valódi strandja nem volt Csopaknak. 1922 előtt a községben csak annyi volt a fürdőélet, hogy akinek itt terült el a szőlője, vagy itt állt a nyaralója, nyáron lejárt a Kerekes-dűlőben lévő Balaton-partra fürödni.
Az 1970-es és '80-as években nagy állami cégek és szervezetek egymás után építették meg hatalmas, szállodaszerű "vállalati üdülő"-iket, sorra épültek a magánszemélyek hétvégi nyaralói is. Az idegenforgalom ugrásszerűen megnövekedett:
Az 1980-as években elkészült a község új általános iskolája, 1985-ben - százéves várakozás után - méltó és szép templomot építtettek maguknak a katolikus lakosok.

Gyönyörű táj, kultúremlékek, jó bor, Balaton, szép hegyek, finom forrásvíz.

www.csopak.hu

www.zimmerinfo.hu/csopak/hu.htm

2005. július 3.

KEDVES KARAVÁNOM!

Holnap elutazik a karivezetőtök 2 teljes hétre. Talán lesz néha napló, bár anyukám nem ígért semmit, de hátha mégis. A tevémet mindenesetre eteti azt ígérte. Így hát viszontlátásra és levelezésre 2 hét múlva. Sziasztok!

Dromedár Manci

2005. július 8.

Még mindig Csopak, amelyről egy szép kép látható a Naplóban. A strand bejáratát ábrázolja, a nemrég épített szép kúttal. No éppen ez a baj, mivel Parkinson törvényei szerint ahol székházat építenek, ott már befuccsol a cég. Amíg a kitűnő forrásvizet a kerekes kútból húztuk, bárki élvezhette, a strandon belülről és kívülről egyaránt. Aztán néhány évvel ezelőtt a megújított strandbejárat után a forrásvíz külön épületet kapott. No, akkor már a strandról nem lehetett könnyen vízhez jutni, csak ha az ember jóban volt a pénztárossal, és 3 perc vízhez jutás után visszamehetett újabb jegy vásárlása nélkül. Most viszont, -tavaly vagy tavalyelőtt- az a rémes hír fogadott, hogy a kút üzemelését beszüntették, mert a víz a megengedettnél kissé több vasat tartalmaz. Jómagam és egész családom 1955 óta - tehát kerek 50 év e - minden nyáron ezt a vizet hordtuk haza ivóvíz gyanánt, és sok-sok más embernek is felüdülést okozott a kellemes, enyhén szénsavas, a Balatonfüredinél kevésbé kénes, tehát kevésbé szagos ivóvíz. Felmerül tahát a kérdés: akadt-e valaki, akinek valaha is ártott? Egyetlen érv jutott eszembe: azoknak a kereskedőknek, akik a divatos üdítőket forgalmazzák!
Igy hát most már kizáróéag a kertmozi mellett található forrásból lehet vételezni finom csopaki vizet. Megjegyzem, hogy ennél a másik forrásnál valaha palackozták és forgalmazták, de ezt már sajnos évtizedek óta megszüntették és a palackozó épület is nyomtalanul eltűnt... Azért aki erre jár, kóstolja meg itt az üdülőtelep szélén, amíg lehet...
Egy vízre szomjas teve: Miss.Saigon, jelenleg Dromedár Manci érdemtelen helyettese.

2005. július 24.

Kedves karavánom!
Bocsássatok meg, hogy ilyen sokáig nem szóltam Hozzátok, de két hétig a Balaton partján voltunk a családommal, az elmúlt héten meg levegőt venni is alig jutott időm, rendszeresen napi 10 órát dolgoztam valamint két zűrös ügyeletem is volt, a fennmaradó időmben pedig igyekeztem kicsit a gyerekeimmel lenni, meg aludni.

Egy kis élménybeszámoló Csopakról:
Szép időben nem sok részünk volt, bár relatív, hogy mi a szép idő. A Balaton mellett nekem minden időjárás csak szép lehet: az "Öreg lavór", ahogyan apukám nevezte, minden pillanatban más arcát mutatja, soha nem unalmas számomra. Percenként változik, csodálatos a fény és árnyék játéka a vízen, csodás a környék, a Bakony, a hegyek, az öreg vizimalmok. Szerencsének fogtam fel a rossz időjárást. Strandolni ugyan nem alkalmas, de fotózni igen, több, mint 300 digitális képet készítettünk. A közeljövőben néhányat majd beteszek a naplóba, ha győzöm datival. Másik előnye a rossz időjárásnak, hogy a sok kimondottan bulizni vágyó ember nem jött le a Balaton partjára, így csend volt és béke, sárgarigó hangjára ébredtünk reggel 9 tájékában és háborítatlanul csodálhattuk a természet szépségeit. Órákat tudok eltölteni, nézve a vizet, a hullámzást, vagy a tükörsima felületet, a csillogást, vagy a haragoszöld- ibolyakék színjátékot. Esténként érdemes az eget kémlelni, idén szerencsére betegeskedett a közvilágítás, így ismét olyannak láthattam az égboltot, mint gyerekkoromban: egy hatalmas sötét kupola telisdeteleszórva milliárdnyi sziporkázó csillaggal, még a tejút is megmutatta magát. közben békakoncert és tücsökciripelés... én így szeretek pihenni és nagyon régen nem volt benne részem. Sajnos a mai világban mindent elrontanak; az emberek többségének a hangos mulatozás, fülrepesztőre állított, zenének nevezett zenebona és a szeszesitalok (még rosszabb esetben kábítószerek)többet jelentenek, mint a valódi pihenés, a természet békéje.

 
A csatolt képet nagy szeretettel küldöm minden karavántagomnak, folytatása következik.
Dromedár Manci

Ui: Igyekszem majd ismét több naplót készíteni, de sajna nem tudok ígérni, mostanában nagyon be vagyok fogva. Remélem, a türelmetek megmarad és kivárjátok.

Sziasztok!

2005. augusztus 28.

Kedves kis karavánom!

Ránézek az előző bejegyzésre és elhűlök, hogy több, mint egy hónapja nem tudtam Nektek írni. Kárpótlásképpen utolsó datolyámon ma ismét kaptok egy szép képet a legújabbakból, bár tudom, semmi sem lehet elég kárpótlás arra, hogy ilyen sokáig magára hagytam a karavánt. Az idei nyár kissé zűrös volt, és sajnos valószínűleg az elkövetkező szakasz sem lesz kevésbé zehernyés, én legfeljebb a heti egy naplóírást tudom a továbbiakban beiktatni, így ha valakinek van kedve és ideje eljátszadozni a naplóírással, szívesen átadom a vezetői jogokat meghatározatlan időre...

A kép: a csopaki hattyúcsalád egy része, éppen kaját kérnek. Amúgy papa mama és 7 db "rút kiskacsa" tartozik a családhoz. Most már nagyocskák, nyár elején még egészen pelyhesek voltak.

Az előző karinapló óta eltelt idő... három hét napi 10-34 órai (!!!) munkával telt el, majd az elmúlt két hétben megpróbáltam ismét regenerálódni a Balaton partján, Csopakon. Mostantól itthon vagyok, de sajna tanulnom kell és persze a napi munka. Holnap pl ügyeletes leszek, ez 32-34 órai munkát jelent. Így mindenkitől még egyszer BOCSI!

Sziasztok, írjatok, ha ötlet, vagy kérdés van.

Dromedár Manci

2005. szeptember 27.

Kedves kis karavánom!
Mostanában totál be vagyok havazva, nemhogy naplót írni, de tevét etetni sincs időm, képzeljétek, szegény majdnem éhen halt már! Nincs kedve valakinek néhány hónapra átvállalni a karivezető szerepét? Kb februártól tudnám visszavenni, de egyszerűen kevés a nap 24 órája ahhoz, hogy mindent megcsináljak, amit muszáj, arra meg végképp nem jut, amire szeretnék. Szóval, ha valakiben van napló-írói véna és némi ambíció, szívesen fogadnék segítséget!!! Ziták!!! Judit!!! Pstike!!! (BÁRKI!!!) SOS!!!

Hogy ne maradjatok árván, választok mára is valami szép képet, ha már végre fel (el) jutottam a tevémhez.

 

Téma: Feldsberg (Valtice) Csehország; Lichtenstein kastély. A kórházam másfél hete kirándulást szervezett oda, ugyanis itt volt az irgalmasrend első kórháza, amit pontosan 400 évvel ezelőtt alapítottak. Ezt ünnepeltük, kórházunk mintegy száz dolgozója vett részt ezen az ünnepen. (Két busszal vittek minket, mintegy 5 óra volt csak az utazás - öt oda, öt vissza...). Nem mondom, hogy nem volt fárasztó, de megérte; a kastély, a kórház, maga az ünnep, a vendéglátás és nem utolsósorban a jó hangulat, ami a buszokon oda-vissza uralkodott. Szóval, ez a kép erről az útról jött velem. Remélem, nem csak nekem tetszik ez a szép környezet!

Üdv mindenkinek!

Dromedár Manci

2005. október 5.

Hello srácok! Bocsi, hogy megint nem jelentkeztem egy jó darabig, sajna továbbra is igen kevés a szabadidőm. Barátomtól, Ruffiantól értékes dolgokat kaptam mostanában, pl szeretném, ha Ti is egészségesek lehetnétek, ezért közkinccsé teszem azt az életerőt fokozó jóga-gyakorlatsort, ami egyszerű, nagyszerű és napi húsz perc odafigyeléssel mindenki egészségesebb lehet tőle. Íme az első fejezet, összesen öt lesz:

Az öt tibeti jógagyakorlat
(Peter Kelder: A fiatalság forrása c. könyvéből)


Az első rítus:

Az első rítus nagyon egyszerű. Mozdulatait a gyerekek is gyakran végzik játék közben. Célja az energiaáramlás felgyorsítása. Amit tennünk kell, csupán annyi, hogy felállunk és kinyújtott két karunkat oldalt vállmagasságig emeljük. Ezután kezdjünk el saját tengelyünk körül forogni egészen addig, amíg enyhén el nem szédülünk. Nagyon fontos, hogy a forgást balról jobbra végezzük. (Ha egy órát számlapjával felfelé a földre helyezünk, akkor a mutatók járásával megegyező irányban.)
Felnőtt emberek kezdetben nem képesek hatnál több alkalommal körbeforogni anélkül, hogy nagyon el ne szédülnének. Kezdőnek nem is szabad többel próbálkoznia. S ha úgy érezzük, hogy a szédülés megszüntetésére legjobb lenne leülnünk, vagy lefeküdnünk, mindenképpen tegyük meg. Idővel egyre több forgásra leszünk képesek.

Jó egészséget mindnyájatoknak, igyekszem majd többet törődni Veletek, ha ez lehetséges.

Üdv: Dromedár Manci

2005. október 22.

A második rítus:

A következő rítus az eddiginél erőteljesebb működésre ösztönzi a hét energiacentrumot. Feküdjünk le hanyatt a földre, vastag szőnyegre, vagy nem túl kemény talajra. Két karunkat helyezzük kinyújtva szorosan magunk mellé, tenyerünk nézzen lefelé, és ujjainkat zárjuk össze. Emeljük fel fejünket annyira, hogy állunk szinte fúródjon bele mellkasunkba, ugyanakkor kinyújtott lábainkat is emeljük fel úgy, hogy merőlegesek legyenek a talajra. Ha tudjuk, emeljük lábainkat még tovább a fejünk irányában, de térdünket továbbra se hajlítsuk be.
Azután fejünket és lábunkat egyidejűleg lassan engedjük vissza a talajra. Lazítsuk el izmainkat, majd ismételjük meg a rítust.
A gyakorlatok során vegyünk fel egy állandó légzési ritmust: lélegezzünk be, amikor a fejünket és lábainkat felemeljük, és ki, amikor visszaengedjük őket a talajra. Az ismétlések közti szünetben a lazítás alatt se zökkenjünk ki ebből a ritmusból. Minél mélyebben lélegzünk, annál jobb.

2005. október 23.

A harmadik rítus:

A harmadik rítust közvetlenül a második után kell csinálni.
Térdeljünk le a földre, a felső testünk maradjon egyenes, két karunk a törzs mellett, kezünk a combunkon. Most hajtsuk fejünket nyakunkkal együtt előre úgy, hogy állunk szinte a mellkasunkba fúródjék. Aztán finoman hajtsuk hátra a fejünket és a nyakunkat, amennyire csak tudjuk, úgy, hogy gerincünk alkosson boltívet. Eközben „kapaszkodjunk” a combunkba támaszért.
Térjünk vissza a kiinduló helyzetbe és kezdjük a rítust elölről.
Akárcsak a második rítusnál, itt is ügyelni kell a szabályos légzésre. Hátrahajlásnál lélegezzünk be, a kiegyenesedésnél pedig ki. Szívjunk annyi levegőt a tüdőnkbe, amennyit csak tudunk. Hogy figyelmünket ne vonja el semmi, összpontosíthatunk csukott szemmel.

2005. október 28.

A negyedik rítus:

A negyedik rítus első látásra nehéznek tűnik, de egy hét után már könnyedén el lehet végezni.
Üljünk le kinyújtott lábakkal a földre, lábfejeink körülbelül harminc centiméter távolságban legyenek egymástól. A derekunk maradjon egyenes, és helyezzük két tenyerünket a csípőnk mellé a földre. Ezután hajtsuk fejünket előre, amíg állunk nem érintkezik mellkasunkkal.
Most pedig engedjük, hogy a fejünk olyan mélyre visszaereszkedjen, amennyire csak lehet, és ezzel egy időben tenyerünkre támaszkodva emeljük el a törzsünket a földtől, úgy, hogy a térdünk behajlik, de a karunk nyújtva marad. Törzsünk alkosson egyenes vonalat felső lábszárunkkal, a talajjal párhuzamosan. Karunk és alsó lábszárunk viszont legyen függőleges a talajra. Ha ezt a helyzetet felvettük, feszítsük meg összes izmainkat. Végül lazítsuk el izmainkat és térjünk vissza a kiinduló ülőhelyzetbe. Kicsit pihenjünk, mielőtt megismételnénk a gyakorlatot.
Ezúttal is nagyon fontos a helyes légzés. Amikor felemeljük testünket, mélyen lélegezzünk be. Tartsuk benn a levegőt, amíg izmainkat feszítjük, a talajra való visszaereszkedés közben pedig teljesen engedjük ki a levegőt. Az ismétlések közti pihenés alatt is tartsuk magunkat ehhez a légzési ritmushoz.

2005. október 29.

Az ötödik rítus:

Az ötödik rítus kiindulóhelyzetéhez egy kinyújtott karú fekvőtámaszszerű pozíciót kell felvennünk. Ehhez ereszkedjünk a talajra úgy, hogy csak lábujjunk és tenyerünk támaszkodjék a földre, és így tartsuk meg magunkat a levegőben. A két tenyér és a két lábfej egymástól való távolsága egyaránt hatvan centiméter körüli legyen. Karjaink és lábaink legyenek kinyújtva. Ebben a pozícióban karunk merőleges a talajra, a gerinc homorúan meghajlik, és a test a vállak és a lábfej között szinte lóg a levegőben.
Ezután finoman hajtsuk a fejünket hátra, majd emeljük meg törzsünket úgy, hogy csípőnk elinduljon felfelé, amíg testünk egy fordított V alakját fel nem veszi. Ugyanakkor fejünket hajtsuk előre, állunk pedig érintkezzen a mellkasunkkal. Majd térjünk vissza a kiindulóhelyzetbe, és kezdjük elölről a gyakorlatot.
Egy hét elteltével mindenki rá fog jönni, hogy ez a rítus egyike a legkönnyebbeknek. Ha gyakorlottságra teszünk szert benne, a visszaereszkedést próbáljuk meg úgy csinálni, hogy testünket a fordított V helyzetből hagyjuk majdnem a földig süllyedni. Izmainkat egy pillanatra feszítsük meg a fordított V pozícióban, majd a leeresztett pozícióban is.
Az ismert légzési metódust kell itt is alkalmazni. Mélyen lélegezzünk be, miközben testünket felemeljük, és engedjük ki a levegőt, amint testünket leeresztjük.


A gyakorlatok jótékony hatással vannak a merev ízületekre és erősítik az izmokat. De nem ez az elsődleges céljuk, hanem az, hogy az energiaközpontok forgási sebességét normalizálják, vagyis egy egészséges huszonöt év körüli személyben meglévő természetes állapotot hozzanak létre. Az ilyen emberben az összes energiaforgó egyforma sebességgel mozog.

Kezdetnek elég, ha az első héten mindegyiket háromszor végezzük naponta. Azután hetenként növelhetjük ezt a mennyiséget napi két ismétléssel egészen addig, amíg minden egyes rítust nem végzünk el huszonegyszer naponta. A második héten napi öt rítus, a harmadik héten hét, a negyedik héten kilenc, és így tovább. Tíz hét elteltével eljutunk oda, hogy mindegyik gyakorlatot huszonegyszer csináljuk naponta.

Ha valakinek nehézségei támadnak ennek a mennyiségnek a kapcsán az első (pörgéses) rítus végzése közben, az nyugodtan csökkentse le forgási számát annyira, amennyitől még nem szédül. Előbb-utóbb úgyis képes lesz a huszonegy egymás utáni pörgésre.

Elég rítusonként az egyszer huszonegy ismétlés vagy reggel, vagy este.

A légzési ritmus fontossága:
Nemcsak az egyes gyakorlatok ismétlései közti rövid szünetben kell magunkat az egyenletes légzéshez tartani, hanem akkor is, amikor az egyik rítusról kis pihenés után áttérünk a következőre. Ilyenkor álljunk egyenesen és karunkat tegyük a csípőnkre. Mélyen és egyenletesen lélegezzünk.

Javaslat: A rítusok elvégzése után mindenki vegyen egy langyos vagy langyosnál hűvösebb, de semmi esetre sem hideg fürdőt.

Hetenként egy napnál többet sohase hagyjunk ki.

Az öt rítus együttesen nem tart tovább húsz percnél.

2005-11-18

Hello tevéim!
Remélem, rajtam kívül is van, aki hasznosnak tartotta a tibeti rítusokat. Jómagam három hete minden reggel így kelek és tök jó! Sok energiát lehet tárolni vele a nap reggelén, másként kelsz, másként indulsz neki a napnak. Kérlek, akinek van javaslata, mit tegyek a karavánnaplóba, írjon!
Sziasztok!
Dr M

2005-12-31

Kedves kis tevéim!
Írtam ma egy verset,
nagy szeretettel küldöm
minden tevetársamnak.
Íme:

Egy csokor jókívánság
a 2006-os esztendőre

Áldást, derűt, békességet,
Bort, búzát és egészséget,
Mosolyt, jó szót minden nap,
Adja Isten, hogy megkapd!

Gond és bánat elkerüljön,
minden, mi bánt, tovatűnjön,
Isten áldja munkád, élted,
Legyen vidám az Újéved!

És egy másik Dromi Papitól:

Havas téli lepedő borítja a tájat,
ilyenkor a jó pezsgő serkenti a májat.
Sült malacka vándorol, surran a bendőbe,
Kívánok sok minden jót az új esztendőre

BUÉK!!!!!

Dromedár Manci