2005. április 14.

Dromedár Manci [197997 AL], gazdája Marcella

Köszöntjük a névnapjukat ünneplő Tiborokat!

TÉMA: NEMZETI PARKJAINK

Kiskunság 3.rész:

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság mûködési területén a nemzeti parki törzsterületek mellett más országos jelentőségû védett területek is megtalálhatók, melyek természetvédelmi kezelését szintén az Igazgatóság látja el. Ezek a területek Tájvédelmi Körzetek (melyek elsõdleges jelentõsége az egyes, jellemzõ tájak értékeinek fenntartása) és Természetvédelmi Területek (melyek egy élõhely, egy faj védelmét szolgáló kisebb kiterjedésû egységek).

1.) A Tisza bal partján terül el a Mártélyi Tájvédelmi Körzet (2.213 ha). Legfontosabb élõhelyei a holtágakhoz: a Körtvélyesi és a Mártélyi holtághoz, a hullámterek nedves rétjeihez (Barci-rét), a természetközeli erdõkhöz kapcsolódnak. Az élõ Tisza jellegzetessége a tiszavirágzás, a tiszavirág nevû kérészfaj rajzása. A holtágak befagyásakor a télen itt-tartózkodó vízimadaraknak az élõ folyó jelenti az egyetlen pihenõ- és táplálkozási lehetõséget. A Mártélyi holtág egyben igen fontos üdülõterület is. A természetvédelem és az üdülési igények összehangolása különös figyelmet igényel. A terület szabadon látogatható.

Élővilágáról bővebben az ararat.gportal.hu honlapon, vagy a http://www.knp.hu/magyar/tk.htm#1 weblapon olvashattok. Jellemző növények: sulyom, rucaöröm, békaszőlőfajok. Halak: lápi póc, réti csík, kétéltûek: vöröshasú unka, barna- és zöldvarangy. Öntésterületek (kubikgödrök, morotvák, mocsarak) a vonuló madarak élőhelyei; réce- és gémfélék, kiskócsag, bakcsó.

A területen a Tisza áradásainak köszönhetően egyes részeken hazai fajokkal való temészetes erdőfelújulás is megfigyelhetõ. Az erdők faunája igen gazdag, legszembetûnõbbek a fekete harkály, tarkaharkályok, füzikék, macskabagoly, barna kánya.

2.) Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet (22.151 ha): a Tisza jobb partján található hullámteret és az árvízvédelmi töltéseken kívül elterülõ mentett területeket foglalja magába. A folyószabályozás nagy változásokat idézett elő a terület természeti értékeiben, de jelentős természetközeli vagy másodlagosan kialakult, értékes élőhely maradt fenn. Ezek közül a legfontosabbak a holtágak - kiemelten a Labodári, mely Ramsari terület, és az Erdőrezervátummá nyilvánított Sas-ér, a szikes pusztákkal övezett Büdösszék-tó és szikes mocsarak, a természetközeli cserjeszinttel és aljnövényzettel rendelkező tölgyerdők, a két nagy halastórendszer (Fehér-tó és Csaj-tó). Emellett jelentős területeket foglalnak el az extenzíven vagy hagyományosa művelt gyepek és szántók, melyek fontos pihenő- és táplálkozóhelyei a vonuló madaraknak, elsősorban a darunak, mely ezres nagyságrendben figyelhetõ meg a területen. A terület botanikai értékei is igen jelentõsek, mivel a Duna-Tisza közi és a Tiszántúli növénytársulások itt találkoznak és keverednek egymással.

Ez a változatos táj igen gazdag élővilágnak ad otthont (bővebb információ: ararat.gportal.hu, vagy http://www.knp.hu/magyar/tk.htm#1); vízimadarak: gémfélék (nagykócsag, kiskócsag, bakcsó, vörösgém, selyemgém, kanalasgém), nádi énekesek, récefélék fészkelõhelye, vonuláskor parti madarak (cankók, lilék, partfutók), lúd- és récefélék keresik fel a tavakat. Fészkelő partmadárfajok: széki lile, gulipán dankasirályok, szerecsen-sirály. Fontos madárvonulási útvonal, fészkelő madárfajok: barna kánya, holló, gémtelepek lakói: szürke gém, kormorán.

A botanikai, zoológiai és tájképi nevezetességek mellett kiemelkedõ néprajzi, régészeti és kulturális értékeket találunk a tájvédelmi körzetben, melyek nagyban emelik a terület jelentőségét.
A terület engedéllyel vagy szakvezetővel látogatható részei a Szegedi Fehér-tó, Sas-ér, Büdösszék, Labodár és Csaj-tó.

Természetvédelmi Területek:

az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területei, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme:

Ásotthalmi láprét

Bácsalmási gyapjas gyûszûvirág termõhelye

Császártöltési Vörös mocsár

Csólyospálosi földtani feltárás

Hajósi kaszáló és löszpart

Kéleshalmi homokbuckák

Kiskőrösi turjános

Kiskunhalasi Fejetéki mocsár

Kunfehértói holdrutás erdő

Péteri tó

Pusztaszeri Fülöp-szék

Pusztaszeri Hétvezér Emlékmű

Szelidi-tó
Fejetéki mocsár

Csongrádi Kónya-szék

Érsekhalmi Hét-völgy

Hajósi homokpuszta

Kunpeszéri Szalag-erdő

Bővebb információ: ararat.gportal.hu, vagy http://www.knp.hu/magyar/tt.htm#1

Helyi jelentőségű védett területek

Természeti emlék valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képzõdmény és annak védelmét szolgáló terület. Minden védett forrás, víznyelő, kunhalom, földvár természeti emléknek minősül.
Bővebb információ: ararat.gportal.hu, vagy http://www.knp.hu/magyar/ter1.htm

HUMOR:
Miss T Saigon [30840 AL], gazdája Éva gyűjteményéből:

Szemelvények iskolai dolgozatokból:

"Szemünk közepén van egy nyílás, mely fekete, mert fejünk belül sötét és üres."

2005. április 15.

Dromedár Manci [197997 AL], gazdája Marcella

kép: Wangari Maathai Nobel Béke díjas 2004

Anasztázia és Tas névnapja

Két hét telt el a fejtörő feladása óta. Mindössze egyetlen megfejtés érkezett Miss T Saigontól, pedig nem volt nehéz megfejeni a rejtvényt.

Íme:

JÁTÉK:
A 2005.04.01-én feladott kérdések és megfejtésük:

1.) Ki kapta 2004-ben a béke- Nobel díjat? - WANGARI MAATHAI kenyai biológus és politikus.

2.) Milyen tevékenységéért nyerte el a díjat az illető? - környezetvédelmi tevékenységéért (Green Belt mozgalom, tiltakozás az erdőirtás ellen, 30 millió fa elültetése, stb)

3.) Mire hívja fel a világ figyelmét a 2004-es béke Nobel díj? - A békéhez hozzátartozik környezetünk védelme.

4.) Ha a kérdéseket eddig sikerült megfejteteni, sorolj fel legalább 3 ezzel kapcsolatos világméretű problémát! - Bármely 3 környezetvédelmi problémát elfogadom, jómagam az “ózonlyuk” és környezetszennyezés, az erdőirtás és erózió, a vizek szennyezése által elpusztult növény és állatfajokkal kapcsolatos világméretű problémákra gondoltam.

Világméretű problémák még: az elsivatagosodáshoz hasonlóan az erdős hegyek kopárrá tétele, a folyók, tengerek ipari szennyezése, a mezőgazdasági termelés-centrikus, nagy-üzemi kiterjesztése, vegyi anyagok használata; mindez a növény- és állatvilág vissza-szorítását, sok esetben fajok puszulását eredményezi, sőt az emberre is káros.

TÉMA: KÖRNYEZETVÉDELEM

A fák anyja

Alaposan meglepte a világot a Nobel-bizottság, amikor Wangari Maathai kenyai környezetvédőnek adományozta a 2004. évi Nobel-békedíjat.

Maathai a környezetvédő és alternatív mozgalmak ismert alakjának számít. 1940-ben született Kenyában, ahol biológusi végzettséget, és - az afrikai nők közül elsőként - doktori fokozatot is szerzett a nairobi egyetemen. Világhírű mozgalmát, a Green Belt (Zöld Öv) kezdeményezést 1977-ben indította el kettős céllal: a szervezet faültető akciói megpróbálják lelassítani az afrikai elsivatagosodás és erdőirtás folyamatát, és segítenek a helyi lakosság önellátásának megszervezésében is, amivel sok nőnek biztosítanak pénzkereseti lehetőséget. A Green Belt immár több mint 30 millió fát ültetett el egy olyan övezetben, ahol előtte évtizedekig mindenki csak vágta a fákat tüzelő-, és építőanyagnak, illetve eladás céljából.
Az aktivista többször összeütközésbe került a helyi hatóságokkal. Egy erdőirtás elleni demonstráció során a rendőrök bántalmazták. Az 1980-as években, amikor egy nairobi felhőkarcoló felépítése ellen tiltakozott, 24 órát kapott rá, hogy az irodájával együtt elhurcolkodjon a városból. 1991-ben börtönbe került, csak az Amnesty International kampányának hatására szabadult ki. 1998-ban a kenyai elnökkel is összekülönbözött egy luxuslakópark építése kapcsán. Wangari Maathai időközben politikai pályára lépett: 2002 óta parlamenti képviselő, tavaly a környezetvédelemért és a természeti erőforrásokért felelős minisztérium államtitkára lett. A tekintélyes asszonyságnak sajátos nézetei vannak az AIDS-ről. Szerinte nagy a titkolózás a betegség körül; az a véleménye, hogy a HIV-vírus szánt szándékkal előállított biológiai fegyver: akárhányszor csak felvetődik az, hogy honnan származik a vírus, mindig problémák adódnak.

Természet- és környezetvédelmi szempontból igen jelentős, hogy első alkalommal kapta a Nobel-békedíjat környezetvédő. Az indoklás szerint ezzel új dimenzióval gazdagodott a béke értelmezése.
Wangari Maathai győzelme nemcsak munkássága miatt különleges: eddig még soha nem kapta meg afrikai nő ezt az elismerést. Wangari Maathai első nyilatkozatában élete legnagyobb meglepetésének nevezte a Nobel-békedíjat. Hangsúlyozta, hogy a környezetvédelem és a béke előmozdításának ügye szorosan összefügg, különösen akkor, amikor a természetes erőforrások egyre ritkulnak, és mindenki meg akarja őket kaparintani. "A béke magvait ültetjük el a mának és a jövőnek." - nyilatkozta.

A Nobel-békedíj az egyetlen, amelyet nem az alapító Alfred Nobel hazájában, hanem Norvégiában, Oslóban adnak át. A díjat odaítélő bizottság a norvég parlament, a Storting által kinevezett öt tagból áll, de a kabinettől függetlenül tevékenykedik. Döntését kizárólagos felelősséggel hozza meg, de kikérheti szakértők véleményét. Az első Nobel-békedíjat 1901-ben Henri Dunant és Frédéric Passy, a Nemzetközi Vöröskereszt alapítói kapták.

HUMOR:
Miss T Saigon [30840 AL], gazdája Éva gyűjteményéből

„Őseink nem éltek haláluk napjáig, mert rendszerint már előbb, a csatákban elestek”

„Nincsen apám, sem anyám, a nagynéném szívességből hozott a világra”

2005. április 16. Dromedár Manci [197997 AL], gazdája Marcella

Boldog névnapot a Csongoroknak!

1.:Menekülés

Mindenhol ott lehetnek. Bárhol meghúzzák magukat, ahol zsákmány van kilátásban. Vadászok. Ránk vadásznak. Pedig mi nem teszünk semmit, csak éljük az életünket. Ők meg a sajátjukat. Így válik
mindkettőnk élete macska-egér harccá. Persze, aki ezt túl akarja élni, az felkészül. Ahogy tud. Vannak, akik a vadászok főnökeinek rendelkezésére bocsátják pénzük egy részét, s ezzel egy rövidebb időre elmúlik fejük felől a veszély. Ám ez nem más, mint kompromisszum az ördöggel, amire én, valamint dicső lelkületű társaim sosem lennénk képesek. Még ha nem sajnálnánk a pénzt erre a védekezésre, akkor sem. A mi módszerünk tehát egészen más jellegű. Jelszavunk az óvatosság, fegyverünk az elővigyázat. Okulunk társaink hibáiból, hogy mi ne követhessük el ugyanazokat, hiszen a hibázás itt csaknem egyenértékű a teljes vereséggel. Ha kell, szemrebbenés nélkül nézzük végig bajtársunk lebukását, csak hogy mi megmenekülhessünk. Érezzük, hogy ez akár velünk is történhetett volna. Őket, akik hibáztak, ügyünk mártírjainak könyveljük el, és megőrizzük emléküket. Mást nem tudunk tenni, egyelőre. Talán majd egyszer, ha kevesebben lesznek a vadászok, fellázadhatunk. Egyszer. Addig azonban mellettük áll a törvény, tehát meghúzzuk magunkat, és kerüljük velük a találkozást.

Csak ezt tehetjük.Már majdnem megúsztam. Felfelé megyek a lépcsőn, a tömeg jótékonyan eltakar. Ismét túléltem. Legszívesebben énekelnék, táncolnék, hogy mindenki megtudja: itt vagyok, élek, most
sem kaptak el. Aztán a szemem sarkából meglátom. Kék egyenruhában van, kezén a vörös jel szinte ordítja: vadász vagyok. Egy repedésben bújt meg. Egy póknak is nehezére esne oda betuszkolni magát, de ő könnyedén befért. Hiszen bárhová befér, ha úgy érzi, az áldozat a közelben van.
Kiszárad a szám, a nyelvem feltapad a szájpadlásomra. Lépteim lelassulnak, szinte csak surranok a már látszó kijárat felé.

A szívverésem felgyorsul, a nyakamon kidagadnak az erek. Ezt nem látom, de érzem. Most észrevesz. Nem a szemével, azt nem fordítja felém, sokkal inkább az ösztöne súgja meg neki, hogy hol vagyok.

Hirtelen megindul felém, úgy, ahogy egy igazi vadászhoz illik:

dinamikusan, a ragadozók kecsességével. Akik meglátják, megszeppenve ráncigálják elő a ruhájukból a különféle dokumentumokat, melyek bizonyítják, hogy ők bizony lepaktáltak az ördöggel, az ő védelmét élvezik. Ő azonban ügyet sem vet rájuk, csak jön felém, engesztelhetetlenül.
Mikor ideér fölém magasodik, szinte megfojt a jelenlétével. Miközben a végzetet várom, homályosan meglátom két társam, akik a vadász háta mögött lopakodnak ki a kapun. Most ők úszták meg, nem én. Talán még haragudnék is rájuk, ám már nincs időm, hiszen a vadász szája kitárul, és

-Jegyét vagy bérletét mutassa fel ellenőrzés céljából!

(Pstike-Ani gyűjteményéből. Sajnos a történet eredeti szerzője ismeretlen)

2005. április 17. Dromedár Manci [197997 AL], gazdája Marcella

Boldog névnapot minden Rudolfnak!

Ismét egy történet Pstike (Ani) gyűjteményéből:

2.:Az elrontott házi feladat

Isti vigyorogva ment haza az iskolából. Anyja kérdésére, hogy minek örül, csak somolyogva rázta a fejét. Bezárkózott a szobájába, és nekifogott a házi feladatának. Nagyon tetszett neki a feladat. Az egy hetes szünetre kapták, hogy elkészítsék a gömböt, de ő kivételesen nem az utolsó pillanatokra akarta hagyni. Elővette táskájából az iskolai műszereit, és nekikezdett. Az egész hetet végigdolgozta, csak az evés és alvás idejére szakította meg tevékenységét. Kialakította az alsó és felső részt, feltöltötte vízzel a megfelelő helyeket. Gondoskodott a világításról is. Végül vasárnap reggelre lett kész, és nagyon meg volt elégedve magával. A szüleinek is megmutatta a gömböt, akiknek szintén nagyon tetszett a munkája. Apja
elmondta, hogy neki sosem sikerült ilyen jót csinálnia, pedig a tanárok többször kiadták rá az utasítást. Valahogy az volt az érzése, hogy pikkelnek rá, hiszen készített olyat is, ami nagyon hasonló volt Isti
remekművéhez. Hétfőn Isti vidáman indult a suliba, és már alig várta, mit fog szólni művéhez Mariann tanárnő. Ő azonban nem szólt semmit, mivel a szünet alatt belázasodott, így az óráján helyettesítettek. Persze ez legalább olyan jó volt, mintha megkapta volna az ötöst. Elvégre, azt majd megkapja holnap.
Ám Mariann tanárnő holnap sem volt bent, és másnap sem. Két héten keresztül hiába hordta magával Isti a gömbjét, és ez alatt alig törődött vele. A gömbbel történő munkája annyiban merült ki, hogy kivette és
berakta a táskájába.

Aztán egy kedden megérkezett a tanárnő, és mondta, hogy vegyék elő a gömböket. Isti boldogan nyúlt a táskába, ám mikor meglátta a gömbjét, azt a csodálatos, tökéletes gömböt, lehervadt az arcáról a mosoly. Valami ugyanis nem stimmelt. Körbepillantott az osztályban, hogy lássa, a többieké milyen. A látvány elkeserítő volt.

Mindenki kifogástalan, előírásszerű gömböt tartott a kezében. A gömbök mindegyikében két-két élőlény téblábolt a zöld liget ölén. Nem voltak teljesen egyformák: volt, amelyiknek ormánya volt, egy másik
párnak pedig a hasán volt az arca. Egy harmadik gömbben hatkezű élőlények foglaltak helyet, megint máshol pedig szárnyuk volt.

Ellenben az övé nem ezt a képet tükrözte. Ebben a gömbben sokkal nagyobb volt a táj, mint a többiben, és a figurák is többen voltak. Valahol a háttérben kis kunyhó állt, ahol két emberke téblábolt: az ő megfelelőik a többieknél is megvoltak. Az előtérben azonban egy szántóföld látszott, ahol két testvér verekedett éppen, nem messze tőlük őrizetlenül hagyott nyáj bégetett. Végül az idősebbik testvér legyőzte és megölte a fiatalabbat.
Isti rémült képére Mariann tanárnő is odalépett, hogy megnézze a gömböt. Csak egy pillantást vetett rá, és már rázta is a fejét.

- Ez már a testvérgyilkosság. A feladat szerint nem léphettek volna ki a paradicsomból.
Ezt jól elrontottad, Isten!

2005. április 18. Dromedár Manci [197997 AL], gazdája Marcella

Üdvözlet a névnapos Andreáknak és Ilmáknak!

IGAZ SZTORIK

1. Buszmegállóból a bolondok házába

Miután megállt iszogatni egy zugkocsmában, egy zimbabwei buszsofőr azt vette észre, hogy utasai - 20 elmebeteg, akit Harare városából Bulawayoba szállított - megszöktek. Mivel nem szeretett volna balhét magának, a sofőr egy közeli buszmegállóhoz hajtott, és az ott várakozóknak felajánlott egy ingyenes utat. Ezután az utasokat beszállította az elmegyógyintézetbe, a személyzetnek azt mondta, hogy a páciensek nagyon izgatottak és mindenféle kényszerképzeteik vannak. A trükköt csak 3 nap múlva vették észre...

2.Sör és kalács

A Cambridge Egyetemen történt az alábbi eset: A vizsgán egyszer csak felpattant egy ifjú hallgató és arra kérte a vizsgáztatót, hogy hozzon neki sört és kalácsot. Ekkor a következő párbeszéd hangzott el:
Vizsgáztató: Tessék? Mit mondott?

Hallgató: Uram, arra kértem, hogy hozzon nekem kalácsot és sört.

Vizsgáztató: Sajnálom, de nem hozok.

Hallgató: Uram, engem ez nagyon felháborít. Kérem és elvárom, hogy hozzon nekem kalácsot és sört! Ezen a ponton aztán a hallgató elővett egy másolatot a Cambridge-i Egyetem törvénykönyvének egy 400 éves törvénycikkelyéről. A törvény latinul íródott, és mivel még nem helyezték hatályon kívül, ezért érvényes is volt, és kimondta (durva fordításban): "A vizsgázó urak kérhetnek és megkövetelhetnek sört és kalácsot a vizsga ideje alatt." A vizsgabizottság úgy ítélte, hogy egy kóla és egy hamburger elfogadható a sör és kalács modern megfelelőjének, így a hallgató önfeledten szürcsölhetett a vizsgatételek kidolgozása közben. Azonban a szemfüles hallgató nem örülhetett sokáig sikerének: három hét múlva, a következő vizsgáján 5 font büntetést kellett fizetnie, mert nem hordott kardot a vizsga ideje alatt...

3.A végzet…

Egy külvárosi, lepusztult kórházban furcsa haláleseteke figyeltek fel az orvosok. Az intenzív osztály egyik ágyán átok ült, ugyanis akit belefektettek, másnap délelőtt már nem találta életben a doktori vizit.
Először kicserélték az ágyat, nem segített. Azután különböző mérőeszközökkel megvizsgálták, van-e esetleg olyan sugárzás, vagy egyéb külső befolyás, ami mérgező lehet a beteg számára, de nem találtak semmit. Már éppen be akarták zárni a kórtermet, amikor az egyik furfangos ápolónak ötlete támadt. Kölcsönkért ismerősétől egy kamerát, elrejtette a szóban forgó ágyra irányítva, és hazament. Másnap a kórházigazgatónak megmutatta a felvételt, amelyen éjszaka nem történt semmi. A kamera a kora reggeli órákban viszont rögzítette, amint a kórház takarítónője becsoszogott a terembe, elővette ásatag porszívóját, odament az ajtóhoz legközelebb levő konnektorhoz – ami a végzetes ágy mellett volt -, kihúzta a lélegeztető gép dugóját, bedugta a porszívót, és komótosan dolgozni kezdett. Ezek után a takarítónő, mint aki jól végezte dolgát, visszadugta az életbentartó szerkezet csatlakozóját, és továbbállt egy teremmel.

4.Meglepően vakmerő önkéntes tűzoltók

Egyszer tűz ütött ki egy füves mezőn egy farm mellett. A helyiek kihívták a kerületi tűzoltókat, hogy oltsák el a tüzet. A tűz azonban nagyobbnak bizonyult, mint amire számítottak, a tűzoltók nem tudtak
megbirkózni vele.

Valaki azt ajánlotta, hogy hívják ki a közeli önkéntes tűzoltótársulatot is. Annak ellenére, hogy erős kétségek voltak azt illetően, hogy az önkéntes brigád felszerelése jelent-e bármilyen segítséget egyáltalán, a hívás megtörtént. Hamarosan megérkeztek a büszke önkéntes tűzoltók egy igen lerobbant állapotban levő öreg tűzoltóautón Egyenesen a tűz irányába hajtottak, sőt, bementek az autóval a tűzbe és pont a középen megálltak! A tűzoltók villámgyorsan leugráltak az autóról és őrült gyorsasággal elkezdtek vizet spriccelni minden lehetséges irányba. Rövid idő alatt teljesen eloltották a tűz magját és ezzel szétválasztottak a tüzet
két teljesen jól kordában tartható részre. Mindezt látva a szomszédos farm tulajdonosa annyira meg volt elégedve az önkéntes tűzoltók munkájával, hogy ott helyben kiállított a tűzoltó brigád számára egy csekket 1000 dollárról. A helyi újság riportere azon nyomban megkérdezte a csapat vezetőjét, hogy mit szándékoznak tenni ezzel a pénzzel. "Azt hiszem ez elég egyértelmű" - válaszolt a főtűzoltó - "Legelőször is mindenképpen megjavíttatjuk a féket a tűzoltóautón."

Köszönet Pstikének a történetekért, és főleg Pstike barátjának, aki rendelkezésünkre bocsátotta!