A pécsi egyetem klinikái ugyan védett státuszú intézmények maradtak, mégsem úszták meg az ágyszám csökkentést. A változás a PTE ÁOK Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti klinikát érintette talán a legérzékenyebben, holott az ellátási terület e döntést egyáltalán nem indokolta. A történtekkel kapcsolatban kérdeztük Dr. Pytel József egyetemi tanár, nemzetközi hírű intézetvezető professzor véleményét.
- Amennyiben a finanszírozás megfelelő lenne, azaz helyére kerülne az egynapos sebészet költségtérítése, akkor valóban csökkenteni lehetne a kórházi ágyszámot a fül-orr-gégészet területén is. Csakhogy akkor sem ilyen drasztikusan. Márpedig éppen a fül-orr-gégészeti ágyak száma csökkent a legnagyobb mértékben országszerte, ráadásul a kapacitás leépítése az egyetemi klinikákat érintette leginkább. Ennek következtében több megyei kórház kapott nagyobb ágyszámot, mint a progresszív ellátást csúcsát jelentő egyetemi intézmények. Mivel egy-egy klinika nem csak a megye betegeit látja el, hanem nagyobb, esetenként regionális és országos feladatoknak is kénytelen eleget tenni. Így áll elő az a furcsa helyzet, hogy egy nagyobb ágyszámú kórházi osztály küldi majd a klinikánkra súlyos beteget, akit éppen a radikális ágyszám csökkentés miatt nem tudunk majd felvenni.
A klinikát 72 ággyal vettem át 1994-ben. Amikor a Homogén Betegség Csoport rendszerét bevezették, 70-re csökkent az ágyszámunk, ám mivel az onkológiai HBCS pontokat jobban finanszírozták, örültem az 50 általános fül-orr-gégészeti és 20 fül-orr-gégészeti onkológiai ágystruktúra kialakításnak. A minisztérium most az 50-ről 30-ra csökkentette az ágyszámot, ami felette van az átlagosnak. Így a valóságban a kapacitás 70 ágyról csökkent előbb 30-ra, majd valamiképpen 33-ra.
A miniszter úr egyébként fogadott bennünket, klinikaigazgatókat, és mint valaha volt fül-orr-gégész, megértéssel hallgatta problémánkat, de nagyobb kapacitást, a törvényre hivatkozva, nem tudott adni. Arra bíztatott, hogy helyben harcoljunk még ki ágyat az egyetemtől, a 10 % szabad keretmozgás terhére. Nálunk viszont naponta 30 olyan onkológiai beteg fekszik, akiknek nem mondhatom, hogy pár hónap múlva tudom csak biztosítani a felvételüket, mert őket azonnal el kell (kellene) látni. A daganatos betegeink száma egyébként rohamosan nő, jelenleg kétszer annyi van, mint 10 éve!
Az elosztás alapján mindössze 3 ágyunk marad a krónikus gennyes középfülgyulladásra, ami szintén életveszélyes komplikációkkal járhat, ha nem látjuk el. De ott van az egyre gyakoribb allergiás rhinitis, orrpolyposis, úgyszintén szövődményveszélyekkel. Ezek után azt már félve merem kimondani, hogy van azért indokolt tonsillectomia és septumresectio is, melyekkel szintén nem lehet hónapokat várni.
Miután Baranya egész területén csak a pécsi klinikánkon van fül-orr-gégészeti ágy, így ezeket az eseteket is nekünk kell ellátni. A helyzet fonáksága az, hogy néhány szakmában nem történt ágyszám-leépítés, néhány viszont – még a szakma képviselőinek is a legnagyobb meglepetésére - plusz ágyat kapott! Csak találgatni lehet, hogy miért.
- Volt-e a döntés előtt valamilyen – a következményeket is érintő - egyeztetés arról, hogy a klinika ágyainak csaknem felét felszámolnák március végéig?
- A karácsonyi időszakban szakmai kollégiumunk felkérést kapott a minisztériumtól, hogy véleményezzük az első ajánlást. Akkor még 18 szabadon elosztható ágy szerepelt a régióban, s a kollégium a két ünnep közt sürgősséggel összeülve úgy ítélte meg, hogy azt a klinikánknak kell adni. A második miniszteri ajánlás ezt figyelmen kívül hagyta.
- Ön szerint van-e még lehetőség módosításra, illetve utólagos korrekcióra? Ez ügyben történt –e valamilyen fejlemény?
- Minden fórumra elküldtem egy csoportképet, amit egy napon a 29 bent fekvő betegünkről készíttettem (két további a műtőasztalon volt, így nem került rá). Ilyen képet bármelyik nap tudnánk készíteni. Az egyetem vezetése megértette a problémánkat, és ígéretet kaptam, hogy még 20 onkológiai ágyat kapunk annak ellenére, hogy ezek száma is csökkent. Ha ez valóban megvalósul, akkor 53 ágyunk lenne április 1-től, ami az egynapos sebészeti ellátás beindítása esetén már megközelíti a 60-as optimális ágyszámot. Jelenleg a 70 ágyon is gyakori a 100% feletti ágykihasználtság. Ha több ágyat nem kapunk is, de legalább a volumenkorlátozás ne kösse meg kezeinket.
- Milyen következményei lehetnek a betegellátásban, ha minden próbálkozás ellenére változatlanul marad a központi ágyelosztás?
- A klinikánkra küldött súlyos betegeket nem tudjuk felvenni, őket a saját megyéjükben kell majd ellátni, ott, ahol (tisztelet a kivételnek) a tárgyi és személyi feltételek jelenleg nincsenek meg. Lesznek kórházak, ahol ugyan sohasem teljesül annak a lehetősége, hogy egy gégerákos beteget megfelelően lássanak el, ám a rendszer mégis ebbe az irányba sodorja a betegellátást. A gége és garatrák halálozási statisztikáját jelenleg Magyarország vezeti. Most egy lépést tettünk az irányban, hogy ez így is maradjon. Ezek után úgy vélem: ennél lejjebb már nem csúszhatunk.
Miniszter úr azt mondta nekünk, hogy az onkológiai ellátást tekinti elsődleges céljának. Sajnos ő is abba a hibába esett, hogy onkológián csupán a gyógyszeres - és esetleg a sugárterápiát érti. Pedig, mint volt fül-orr-gégésznek, bizonyára vannak emlékei arról, hogy a gégerákok, a garatrákok zömét ma még csak sebészi úton tudjuk meggyógyítani. De így van ez a sebészet, az urológia és a nőgyógyászat, bőrgyógyászat területén is. Amíg a gyógyszeres kezelés illetve megelőzés nem elég hatásos, nem szabad a szakma-specifikus daganatsebészetet elsorvasztani!
Már most is érződik ezen tendenciák előszele: az egyik kis kórház megpróbálta elhelyezni szövődményes betegét a megyei kórházban, de ott azt mondták, ők nem tudják (szakmailag) ellátni. Ezután a beteget megpróbálták a régió beli klinikára küldeni, ahol a volumenkorlátra való tekintettel ugyancsak elutasították.. Végül felhívtak bennünket és átvettük (egyelőre!) a beteget, kockáztatva a saját volumenkorlátunk túllépését, és az egyetemünkön ismét működő csődbiztos haragját illetve dorgálását. De ezt is csak április 1-ig tudjuk megtenni, utána már nem elég a jó szándék, kapacitás és finanszírozás is kellene hozzá.
|