|
Tarpay: Elvetett - NeMo: Gabona
2014.01.30. 22:08
Tarpay: elvetett
elvetett az Isten,
s nélküle, magamtól
kellett magomból
kikelnem.
rideg rögök közé bezárva
(isteni kegy)
tett jót velem.
lágyan földjébe boronálva,
hogy a kinyíló szem belássa
mivel, kikkel vagyok egy
az egyben átkos,
s hogy szoktassam magom
már sarjként a kaszához.
…
… persze szép is volt…
zöld ívem pacsirtát ringatott,
s volt olyan idő is,
mikor elcsendesült dalos haris
kotlott, vagy szelíd vadnyulak
fialtak pelyhes utódokat
oltalmas hónom alatt.
ó, de rég is volt.
… így, nyár-végen
a sárgult szár szél-ütötten zörög…
´ki látott testvér-kalászt,
kit szétmart méreg-üszög,
s tövétől hullni apát, anyát,
már elszórja magát egészen.
2012.04.02.
..............................
NeMo: Gabona
Akit Isten elvet, nem hagyja magára,
bár néha belénk mar fénylő boronája,
és bár a gabona táblában növekszik,
ezer búzakalász érik meg majd őszig,
néha úgy érezzük, növünk szál-egyedül,
a búza tövében kis tücsök hegedül.
2012. 05.05
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
Súgó
