|
Second Eduard: Letérdelve - NeMo: NeMo (inkább) ilyen
2014.01.30. 21:54
Second Eduard: Letérdelve
a sötétség megzabált álmodban,
fáj, de minden nap el kell viselned.
beléd mar a szénszürke gondolat,
és átfojtogatnak a reggelek.
a villamoson is kötélen lógsz,
szíved ütve-fúr, leng ide-oda,
a gyűlöllek-takarodj mondatod
- ködös ősi árnyék és tétova.
másoknak kötöd be, mégis beléd
folyik a keserű infúzió,
letérdelve szenveded a mesét,
műtéti seb csak az illúzió.
a déli nap a szemedbe kacag,
mélysötét karóba húzza tested,
s ébren is megzabált a gondolat:
fáj, de minden nap el kell viselned.
Megjegyzés: Marcsinak (NeMonak), nagy-nagy szeretettel!
2012.04.13.
………………………
NeMo: NeMo (inkább) ilyen
(Rögtönzött válasz Dodi - Second Eduard - versére)
Álmomban mindig a fényben járok,
és ha van boldogság, azt ott lelem,
s bár barázdálják homlokom árkok,
de nem hajtom rabigába fejem.
Ha szénszürke bár minden gondolat,
a kötelet legfeljebb őrizem,
emlékeül egy fájó pokolnak,
amely próbatétel, vagy küzdelem.
A szív ütve fúr? Legfeljebb magam
martam halálra egy szerelemmel,
és nálam nem lengedez az inga,
ha valakit egyszer megszerettem.
Az infúzió sosem goromba,
de bizony néha volt már keserű,
kötötték sokszor az én karomba,
mikor gerincem vájta keselyű.
szemembe kacagott a déli nap,
és a lélek a testet elhagyta,
elfeledte emberi vágyait,
messze repült, fájdalmát kacagva.
Nincsenek mélysötét éles nyársak,
nincsenek keserűség-kötelek.
barátság és szeretet a társam,
bármilyen fájdalmat elviselek.
2012.04.13.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
Súgó
