| PRÓZÁK : Hiányjel: Mi van veled AMF? |
Hiányjel: Mi van veled AMF?
2012.11.05. 00:38
Hiányjel: Mi van veled, AMF?
Néhány évvel ezelőtt ismertelek meg benneteket, barátaim. Akkor csendben lopództam, mert amúgy is megtépázott lelkem nehezen viselte a kritikát, pedig milyen igazakat (is) írtatok. Aztán megtanultam a sorok közt a kritikán túl megérezni a szeretetet, amit adtatok, és a lelkembe is lassacskán béke költözött. Talán miattatok és általatok is. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy nektek is részetek van mindebben. Mint ahogyan abban is részetek van, ha egy tehetség szárnyat bonthat köztetek, már ha nem rest nemcsak hallgatni rátok, hanem tanulni is tőletek, általatok.
Barátokra leltem, és idő közben, bár magam még csak hat szülinapot számlálhatok itt, tízévesek lettünk. Így együtt. Öröm, ha találkozhatunk, és fáj, ha nem szóltok. Persze, hogy én is hibás vagyok, de legfőként az idő, amelyből oly kevés adatott. Ha a napnak negyvennyolc órája lenne, talán olvasni is, írni is több időm lehetne, de sajna csak huszonnégy van neki, és alvásra is néha alig futja.
Talán ti is így vagytok ezzel: kicsit megnyomorít bennünket az idő hiánya, ki munka után fut, ki három helyen teljesít, hogy eltartsa szeretteit, s végül nem jut arra, amire leginkább vágyunk, a barátokra. Nem jó ez így sehogyan sem.
Kicsit úgy érzem magam mostanában, ha betérek ide, mintha egy ódon kávéházban csücsülnék egyedül, és a falakról hűvös közöny áradna felém. Csak a csend. Nem koppan a főúr lakkcipője sem, és az asztalokra készített újság porosodó címlapján évekkel ezelőtti dátum virít. Nincs kiszolgálás. Vendég sem.
Üresen kong a hajdan csillogó terem, csak a falon ketyeg rendületlenül még a nagyszüleink idejéből örökölt falióra, ingája fáradhatatlanul hajtja még. Csak a vízió nem hagy nyugodni: törött, porlepte ablakok, az ajtón erős szegekkel felvert deszkák, lakatok.
Csörög az óra: ideje ébredni! A "Végtelen történet" sötétjébe is egyetlen szó hozott fényt, hogy újra teremtse a csaknem elfeledett világot, hát ideje azt a szót kimondani, és felébredni a tetszhalotti álomból, vagy épp álmodni a tetszhalotti ébrenlétből: Harsonák zengenek, hogy lovagi tornára ébresszenek, és a homokkal beszórt udvaron fényes páncélba öltözött lovagok hajtják meg fejüket király, s hitvese előtt. Micsoda pompa, micsoda szemkápráztató szín-kavalkád! Fantázia Földjén kürt és harsona újra szól, hát tartsatok velem ünnepelni! Roskadozó asztal kínálja mesterszakácsok által készített terhét, az ínyencek már gyülekeznek, hogy elköltsék a fenséges lakomát. De hallga csak! Most dobok hangja rengeti az erdőt, fürge szarvasok vetik fel fejüket a magasba és gyors léptű paripák patája csattog az úton. Amott róka les a sűrű csalit alján...
Hiányollak benneteket. A szavakat, amelyekre akkor is vágyom, ha elsőre berzenkedem ellenük. Mert szeretet van minden egyes hozzászólásotokban.
Ölellek benneteket alkotó társak! Mindnyájatokat: Ismeretleneket és barátokat egyaránt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
