Ararát
 
                                                                                       

 

Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Amennyiben elnyerte tetszésedet honlapom, kérlek ajánlj a G+-on! Ezzel növeled látogatottságomat. Köszönöm!
 
© Adatvédelem / Copyright
Az oldal tartalma nagy részben saját készítésű. Engedély nélkül KÉRLEK, NE MÁSOLD! Saját alkotásaim megjelentetése más oldalakon engedély, illetve a szerző megjelölése nélkül lopás, kérlek, ne tedd! Köszönöm! NeMo
In this website are my own creations in generality. Please don't copy without my licence or without my questionning! Please if you take it in other website, write with: Made by NeMo. Thank You!
Copyright ˆˆˆ NeMo
Copyright ˆˆˆˆ dr Nemessányi Mária
 
Blog
Friss bejegyzések
2014.07.08. 23:26
 
TARTALOM / CONTENT
Köszönöm, hogy írtál bele!
Thanks for write me!

LELKEM LEGMÉLYÉBŐL

TARTALOM

TÉMÁK

 
Ennyien jártok ide
Indulás: 2005-04-02
 

 
PRÓZÁK
PRÓZÁK : Rozsdi kutyám emlékére (2008)

Rozsdi kutyám emlékére (2008)

  2008.05.02. 00:22

Rozsdi: 1992 - 2008


Rozsdi kutyám emlékére



Vannak olyan történetek, amelyek szomorúak, s mégis szépek.
Rozsdi kutyám kis gombóc-korában érkezett hozzánk.
Minden nap a Moszkva-téren haladtam át, s napok óta állt ott egy ember néhány kölyökkutyával. Naponta kevesebb lett a kutyusok száma, s ha nem rohantam nagyon, meg-megálltam. Kergetődztek a füvön, akkor még hárman voltak, s ez a kis pelyhes-hátú kutyus odajött, s megnyalogatta a kezem… nos hát, ki tud ennek ellenállni? (Én nem)
Másnap is ott volt, s már csak ő volt ott… s döntöttem: nem érdekes, hogy munkába megyek, nem érdekes, hogy délután vidékre utazom, a szőrgombóc márpedig velem tart. Kifizettem az árát, s vittem a kabátom alatt. Egy tenyeremben elfért… puha mocorgását éreztem a metrón, s időnként kidugta kis fejecskéjét, hogy képen nyaljon…
Persze nem kis gondot jelentett a kis gömböc átnevezése, mert előző gazdija a sors szeszélye folytán a Johnny névvel verte meg lány létére, s mivel hallgatott nevére, hát csakis valami igencsak hasonlót volt szabad kitalálni. Szép, cirmosan barna bundája adta végül az ötletet a Rozsdihoz, s maradt is ez a számomra oly kedves név 16 évig…
Szép évek következtek, kutya-suli, hatalmas séták, és az akkor még kétéves lányom fül-és farok-húzogató rigolyáit sem bánta a csöppnyi állat. Leginkább az erdei sétákat kedvelte, de eleinte az apportírozás, s a játék is kedvenc időtöltései közé tartozott.
Soha nem bocsáthatom meg magamnak azokat az éveket, amikor munkám elszakított Tőle… amikor végülis visszaköltöztem Budára, ugyanaz a hűséges szempár nézett vissza rám, de elfelejtette, milyen játszani, s szemében, mintha mély szomorúság tükröződött volna… vád volt-e?
- Lám, gazdi: itt hagytál, nem tudtam játszani, nem sétáltattak, elfeledtek… de én nem felejtettelek el téged, mert szeretlek, s mert kutya vagyok; hűséges.
Édesanyám jól tartotta, etette, itatta, s jól elvolt hatalmas hársfáinktól árnyékolt kertünkben a többi kutyával, s macskával, de a gazdival való játéktól elszokott. Sajnos nem vihettem magammal abba a vidéki városba, ahol csaknem 9 évet töltöttem, de nem tudtam volna ellátni Őt, mert havi 8-10 ügyelet jutott…
Keskeny, staffordshire-terrierre jellemző orra már javában őszült, amikor hazaköltöztem. Visszaszoktattam a sétákhoz, amelyet mindketten élveztünk. Eleinte nehezére esett, hogy illendő a gazdi bal lába mellett haladni, bár kölyökkorában ez számára természetes volt. Később aztán lassacskán visszatértek a suliban tanultak emlékei, a jól nevelt kutyus engedelmessége.
Persze, a haver, Oliver, nővéremék nagytestű kutyusa mindig belevitte a hülyeségbe, s rendszeresen megszöktek hatalmas felfedező körutakat téve. A nyakörvre erősített biléta alapján aztán mindig előkerült a kis csavargó… Olivernek általában több esze volt, hazajött magától is, ám Rozsdit – sosem felejtem – volt, hogy a Déli Pályaudvar közelében találta meg egy állatszerető ember, s caplattunk utána egy elit lakótelep portájára a Városmajor utcába.
A tüzijátékok áldásos hatása: Rozsdi mindig is elbújt minden elől, ami hangos volt számára, legyen az mennydörgés, vagy tűzijáték, s hogy kilométereken át futott, s nem talált haza, ez is egy augusztus huszadikai – számomra kevésbé élvezetes tüzijáték emlékét idézi. Persze lassacskán mindketten tanultunk, a gazdi például azt, hogy viharok, vagy az egyre szaporodó állami, s újgazdagék által puffogtatott tüzijátékok alkalmával be kell engedni az ijedős Jószágot, s ott, a gazdi közelében már semmi sem ijesztő, hiszen egy kis nyüszögés, egy kis szeretgetés mindent feledtet, s a pad alatt oly jó összegömbölyödve aludni.
A csavargásait követő bűnbánó képét nem lehet elfelejteni, tudta Ő jól, hogy rossz fát tett a tűzre, füleit úgy hátracsapta, hogy szinte belesimultak koponyájába, s várta a verést (vajon mi történhetett az alatt a 9 év alatt, amíg nem voltam Vele?)… Soha nem vertem meg. Elég volt a rosszalló szó, tudta Ő jól, miről beszélek! A hangsúly, az aggodalom a hangomban elegendő volt hű kutyaszívének.
Aztán egyszer a csavargás balul ütött ki, elütötte egy autó, a jobb lapockája tájékán érte az ütés. Sose felejtem el azt a stiklit, amikor ölben vittük be akkori munkahelyemre, hogy kétirányú Röntgen felvételt készítsünk a sérült végtagról. A portás csaknem kirúgott, hogy hogyan képzelem, de végülis Kollégáim kimentettek, s Rozsdikám megadóan tűrte a tortúrát. Hónapokig nem tudott talpra állni, aztán lassacskán, amikor már azt hittem, el kell altatni, javulni kezdett az állapota, s végül senki meg nem mondta volna róla, hogy valaha is megsérült. Szerencsénk is volt, mert éppen 2003 január-februárjában volt ez a kritikus időszak, s a 20 cm-es hóban, ha ölben levittük, csetlett-botlott, nagyokat esett ugyan sérült lába, fityegő ˝kézfeje˝ miatt, de el tudta intézni kisebb-nagyobb dolgait, s már csak vissza kellett szállítani a meleg szobába. Betegsége alatt csonttá, s bőrré fogyott, s az állatorvos tanácsára ˝roboráló˝ étrendre fogtuk, a szokásos szaftos, húsos étel mellé naponta többször adtunk neki töpörtyűt. Fantasztikus, hogy milyen türelemmel viselte betegségét, s eleinte a kötözéseket, amik egészen biztosan nagyon fájtak Neki, de tudta, hogy segíteni akarunk. Később meglepődve tapasztaltam, ahogyan gyógytornáztatta sérült végtagját, egészen pontosan ott nyalogatta a lábfejét, ahol kellett ahhoz, hogy a kiesett mozgás visszatérjen. Véletlen? Nem valószínű: inkább ösztönös intelligencia…
5 évvel élte túl balesetét, öt szép éve volt még.
S hogy kutyák, és macskák közt nem létezhet barátság?
Nem tudom, ki találta ki ezt a marhaságot, de a mi kutyáink imádják-imádták a macsekokat.
Jó, persze, időnként illendőség és fogyókúra céljaiból persze, hogy megkergették a simulékony jószágokat, ám ez soha nem ment túl a játék határain, s azután együtt napfürdőztek a feljáró lépcső pihenőjén, vagy épp a füvön, egymás mellé bújva.
Persze, amikor lányom Vadóc nevű macsekja hozzánk került, voltak nézeteltérések: Rozsdi ismerkedni szeretett volna, mire az a kis pöttöm cirmos fogta magát, felpúposította alig 10cm hosszú hátát és fújt, mint akinek elment az esze… ha Rozsdi el nem ugrik, a hozzá járó karmos-pofont is megkapta volna… aztán össze-szelídültek. Luca érkezése hasonló kedélybeli nézeteltérésekkel járt, bár ezúttal is inkább Vadóc cica volt a veszekedések, s féltékenység kezdeményezője: a két cica máig is kibékíthetetlen ellentéttel viseltetik egymás iránt, míg a kutyusokkal nagy egyetértés és békesség alakult ki. Leginkább a szép, meleg nyári napokat szerettem, amikor ahová lépett a hazatérő, mindenhol egy-egy ˝döglött˝ – napfürdőző állatkába botlott.
Rozsdi öregkorát egy néhány hónapig nálunk időző kutyus tette vidámmá.
Luckyra lányom talált rá, megkínozták, rövid láncra volt kikötve hetekig, s a lánc annyira a nyakába mart, hogy csak egy komoly műtéttel lehetett onnan eltávolítani. Lucky leginkább golden-retieverre hasonlított, s amikor nyakán begyógyult a 30x5cm-es seb, és szobafogságából végre kiengedhettük a kertbe, olyan csintalan kergetődzésre bíztatta kutyatársait, hogy azok a szó szoros értelmében megfiatalodtak. Lucky vidámsága minden kutyut feldobott, csintalan jókedvét azonban a társasházunk lakói nem tűrhették, mennie kellett. Az Állatvédők segítségével helyeztük el, s megsirattuk lányom is, én is… Rozsdi is.
Amikor Luckyt elvittük, kutyám szinte egyik pillanatról a másikra öregedett meg. A szomorúság sütött minden mozdulatából, hiányzott neki a jó társaság. Ez tavaly november elején történt… kisvártatva kiütközött rajta a német-juhászok genetikai öröksége, hátsó lábai egyre nehezebben mozogtak, míg végül aztán már csak nagyon nehezen tudott talpra állni.
Rövid szőrű lévén minden télen a meleg lakásban töltötte az éjszakákat, idén ez már gyakorlatilag úgy módosult, hogy reggel kitettük a kertbe (szó szerint, ölben), ha elmentünk itthonról, és amint hazaért az első fecske munkából, iskolából, beszállítottuk a melegbe.
Még evett, ivott, s szemmel láthatóan élvezte a simogatást, bár már odabenn is csak csetlett-botlott, elesett, beszorult…
Aztán eljött a nap, amikor hiába tettünk elé ételt, már nem kérte.
2008 február 26.-án temettük el a kertünk egyik csendes sarkában.
Ha a szobámból esténként kilépek, óvatosan nyitom az ajtót… még mindig Őt keresem. Szokatlan, hogy nem kell átlépni Rajta, nincs útban a lába, vagy az álmában is lagymatagon megcsóvált cirmos farok.
Soha nem feledhetem az együtt töltött boldog órákat, hűséges barna kutyaszemeit, együtt érző: ˝Mi baj van gazdi?!˝ kérdését, amikor szomorúan, vagy fáradtan tértem haza, hátracsapott füleinek esengő kérését, amikor rossz fát tett a tűzre.
Hiányzol, Rozsdi!

 

    

 

Rozsdi

Mélybarna, hűséges kutyaszemek,
Minden nap, amikor hazaérek,
Rám esengve, kérdően felnéznek:
Gazdi! Sétálni veled mehetek?

Csíkozott, ˝cirmos˝ barna-fekete bunda,
agár-szerűen megnyúlt, hosszú orrocska,
rövid, selymes szőr, konya fül, hosszú farok,
Gazdikám! Itt ülök, nézz rám: Rozsdi vagyok.

Oly régen volt, hogy elfértél tenyeremben,
Megöregedtél hűségben, s becsületben.
Még ma is, amikor az ajtómat nyitom,
Hol, fekszel, merre vagy, most is azt kutatom.

Pihensz, végleg elaludtál kezeimben,
Alszol a kert végében virágok alatt,
Madárdallal ékes nyári napsütéssel
Csendben várod hűen haza a gazdidat.

2008.05.02.

 

 

Rozsdi képtár >>>

 
Kapcsolat
Values, Health, Toughts
Ha tetszik az oldal,
kérlek Regisztrálj! - 
If You like this website,
please registrate yourself!
 
FŐMENÜ-MAIN MENU
 

 
Ararát / hegy és legenda
Ararat / mountain and legend >>> 
 
LELKEM LEGMÉLYÉBŐL
 
Családom
 
PHOTO GALLERY
 
EGÉSZSÉG / HEALTH
 
HAZÁM - NEHÉZSÉGEK
 
Ünnep, hagyomány, hit
 
Gyereksarok / Corner to kids
 
Irodalmi linkgyűjtemény
 
Verselő (Koma) 
FIGYELEM: az oldal eladásra vár. Amennyiben nem talál vevőt a tulajdonos, 2016.12.31-ével törlésre kerül. Ez több ezer művészt érint, és több tízezer művet.
 
 
 
 
 
MUV.hu
 
Lányom honlapjai
TMNT - teknősökről mindenféle
FMA

MÁS WEBOLDALAIM
versek, gondolatok.
Harmónia - aneszteziológia, 
egészség és megőrzése 
Ép lélek és ép test összefügg.
Holisztikus gyógyítás

KEDVENC weboldalaim
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

IRODALOM - BIRODALOM
 
 
 
 
 
 

 Gyerekprogramok 
szervezésében segítő honlapok:
Kolibri családi színház
VI. Jókai tér 10
 
Marczibányi téri Művelődési Ház 
II. Marczibányi tér 5/A

 

 

 

 
 

 

 

 
 

Free PageRank Checker

MyStat - Az ingyenes webstatisztika

Link Exchange

StatCounter - Free Web Tracker and Counter

 
 
 

ABC háttérszerkesztés - cikk

képtár

 
Hirweb.hu-Magyar Honlapok
 
Saját oldalaim Lányom portáljai
    
 
 
Bannercsere - oldalak
        MUV.hu
       
Életmód:
 
Az Araráttal kapcsolatban lévő kereső- és statisztikai oldalak  
 MyStat - Az ingyenes webstatisztika  
 Magyar Honlap Linkek  StatCounter - Free Web Tracker and Counter Free PageRank Checker        
             DÍJAIM >>>
kreativ_blogger
    
G-portál hírek
     
 

 

 

Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak    *****    Új kínálatunkban te is megtalálhatod legjobb eladó ingatlanok között a megfelelõt Debrecenben. Simonyi ingatlan Gportal    *****    Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!