|
Egy borongós Őszi szünet emlékei a Zempléni hegységből 3.MOGYORÓSKA, BOLDOGKŐ és VIZSOLY
NeMo 2014.02.15. 2010.09.25. 00:00
Egy borongós Őszi szünet emlékei a Zempléni hegységből
2009.10.25-30
3. rész: MOGYORÓSKA, BOLDOGKŐVÁRALJA ÉS VIZSOLY
 |
Némi kaland után megérkeztünk szállásunkra, amely első osztályúnak bizonyult. Egy jó alvást követően meglehetősen borongós időben kezdtük a kul-túrát. Merthogy az időjárás kultúrális emlékek látogatására korlátozott bennünket. |
 |
 |
Mogyoróska: Barátságos kis település a Zempléni hegység közepén. Egyetlen, személyautóval is járható út vezet ide, vagyis Mogyoróska zsákfalu. Néhány száz lakosa főként turisztikából él, panziók, magánszállások várják a pihenni vágyó utazót. Az erdők érintetlenek, a levegő kristálytiszta.
Boldogkő két legfőbb nevezetessége a Boldogkői kőtenger, valamint Boldogkő vára. Első, borongós őszi napunkon itt kezdtük kalandozásunkat. Már csak azért is, mert itt volt az egyetlen nyitva tartó élelmiszerbolt (aznap) a környéken.
Vizsoly: Híres református temploma nemcsak azért híres, mert egymás mögé (vagy elé?) épült hajócskái teljesen egyedivé teszik a templomot, hanem azért is, mert itt élt és dolgozott Károli Gáspár. Igen, az a híres nevezetes, aki az első magyar nyelvű bibliafordítást elkészítette. Amiről azonban nem tudtunk, de megnéztük, az a kőfejtő. Izgalmas!
MOGYORÓSKA
szállásunk
Kalandjaink még csak most kezdődtek, hogy Szerencset elhagytuk. Annak ellenére, hogy a lehetőség szerint csipkedtük magunkat, jóval a célállomásunk előtt besötétedett, hiszen sok mindent megnéztünk Szerencsen, és egyre nehezebben tudtunk navigálni. Volt olyan nagyobbacska elágazás, amin kishíján rossz irányba fordultunk, de hamar korrigáltuk a hibát, és végül eljutottunk Vizsolyig. Na innen már nehezebb dolgunk volt, ugyanis a mogyoróskára vezető, alig 2 autónyi szélességű utat nem könnyű megtalálni. Sötétben pedig csaknem lehetetlen. Útjelző tábla? Na az valahol van, csak jól eldugva. Szóval némi vizsolyi keringőt követően csak megtaláltuk az irányt is, az utat is, és annak rendje módja szerint el is indultunk rajta. Hosszasan kanyarogtunk, és ahogyan az út szélessége tovább csökkent, kezdtünk arra gondolni, hogy már megint eltévedtünk... de nem. Közben némi köd is szálldogált, de végül a kanyargós és keskeny hegyi úton eljutottunk Mogyoróskára. No jó! És itt most merre? Mert rögtön a falucska szélén ipszilonban kétfelé lehet menni... Nosza, nyúlok is a telefonért, míg végül házigazdáink részletes útbaigazítása nyomán szerencsésen megérkezünk. Hűha! Itt fogunk lakni? Egy fogadó, néhány nem túl modern házacska...
Annál nagyobb volt a kellemes meglepetés, amikor a vendégházat és benne a szobáinkat megpillantottuk!
De ne vágjunk a dolgok elébe! A házigazdák barátságos fogadtatásban részesítettek, átvezettek a nemrégiben épült vendégházba. és megmutatták a két különálló szobát, az egyikben saját használatú fürdőszobával. Megkérdezték, nem fázunk-e, mert nemrég gyújtották be a kazánt, jelenleg mi vagyunk az egyetlen vendégeik. Aztán kőrbejárták velünk a házat. A földszinten hatalmas étkező-konyha, mert mint megtudtuk, sokszor töltik itt az időt vadásztársaságok. A kellemes földszinti előszobában le lehet rúgni a sáros lábbeliket, és kényelmes benti cipőt venni. Az alagsorban pedig igazi meglepetésként tornatermet és szaunát is leltünk... Előbbi bármikor ingyenesen használható, utóbbi teljesen méltányos áron bármikor igénybe vehető.
Lányaimat fentieken kívül az is lenyűgözte, hogy a haszonállatok (ló, szarvasmarha, sertés) mellett őzikét, vaddisznó kölyköt és nyulakat is tartottak a háziak. A nyuszikat oly szeretettel simogatták, hogy házigazdáink még azt is megengedték a gyerekeknek, hogy "sétálni" vigyék a tapsifüleseket. A panzió zöld füvén játszótér várt a kicsikre, és a kertben, a dombtetőn még kilátót is építettek gondos kezek.
Pihentető és szép napokat töltöttünk itt, és a borongós időjárás ellenére csodaszép dolgokat láttunk!
Mogyoróskát körbelengi a magyar történelem. Már az 1222-es Aranybulla ezt írja: „Továbbá, sót az országnak közepette ne tartsanak, hanem csak Szabolcson és Regéczen és a végekben.” A Mogyoróska fölött emelkedő Regéc várában II. RÁKÓCZI FERENC gyermekéveiben itt fejlesztette korának alapvető képességeit: a kis fejedelem latin leckéket kapott, vívni és lovagolni tanult. 1685. májusában írja CSATÓ ANDRÁS Regéczből: „Kisurunk ő nagysága igen nagy s friss jóegészségben vagyon s jól is tanul.”
Mogyoróska természeti környezete is rendkívül értékgazdag. A település környéke bővelkedik tisztavizű forrásokban, mintegy 11 forrás létezése ismeretes. Ezek egyike a Bonyi-kút, amelyet a vadkörtékkel, vadalmákkal díszített Három-hegyi legelő fog körbe. A legelő övezte bükkösök szegélyében a tavaszi szél a farkasboroszlán rózsaszín szirmait lengeti, míg az októberi napsütés a somok és a galagonyák terméseit érleli.
Mogyoróska lakói mindig szorosan kötődtek és kötődnek mai is a környék természeti erőforrásaihoz. Több évszázad óta az erdő és annak haszonvételei jelentik a megélhetés alapjait. A faanyag, az abból készült használati tárgyak, az erdei gyümölcsök, gombák mind-mind szerves részei az itt élő emberek mindennapjainak.
(Mogyoróska honlapjáról)
Boldogkő két legfőbb nevezetessége a Boldogkői kőtenger, valamint Boldogkő vára. Első, borongós őszi napunkon itt kezdtük kalandozásunkat. Már csak azért is, mert itt volt az egyetlen nyitva tartó élelmiszerbolt (aznap) a környéken.
Persze lódítok a XIII. századi eredetű, nagy részben rekonstruált várban jelenleg több kiállítás is látható, történeti kiállításán kívül mi egy csodálatos fotókiállítást láthattunk. A falu területén érdemes megkeresni a Péchy-Zichy barokk kastélyt, valamint a népi hagyományokat is bemutató tájházat is.
Az élelmiszerbolttal azonban nem lódítok. A környék lakói jól tudják, melyik nap melyik faluba kell menni, ugyanis a tulajdonos jár árubeszerzésre, ezért vannak olyan napok, amikor zárva tart. Ezért hát hétfőn Boldogkőn lehet vásárolni, kedden Vizsolyban, szerdán... hát valahogy így. Este, amikor már a forró levest kanalaztuk ogyoróskán, ki lettünk okosítva, mert bizony az első reggelen kicsit megdöbbentünk, amikor egyik bolttól a másikhoz autózva azt láttuk: ez is zárva, ez is, ez is... A boldogkői zsemle azonban friss volt, a párizsi fincsi, a gyereke éhesek...
A Boldogkői kőtenger
A Boldogkőváraljától két kilométerre délre fekvő Boldogkőújfalu községben, a római katolikus templom mögött különleges természeti ritkaság rejtőzik, az un. Kőtenger. Természetvédelmi terület. A Nagy-Korsós hegy északi és nyugati oldalát borítják a "kövek" a leglátványosabbakat azonban a Bárány és Faluhegy oldalában találhatjuk. Szürkésfekete, aranyló zuzmóval borított andezit tuskók lepik el a legelőt. A geológusok szerint hajdanában andezitláva-áradat borította be az oldalt, amely a későbbiekben oszlopszerűen felhasogatódott, majd mállásnak indult. A keményebb oszlopfejekkel rendelkező kőzetek megmaradtak, a közöttes rész pedig lepusztult. Így alakult ki a "kőtenger" mai képe.
|
|
Na jó, jó! Csak azt ne gondolja senki, hogy ezen leírás alapján könnyű megtalálni ezt a látványosságot. Ha Boldogkőváraljára Vizsoly felől érkezünk, át kell menni a falun, és a túloldalon, bal kéz felől megközelíteni ezt az izgalmas természeti jelenséget. A falusiak csak legyintenek, nekik nem cucc, hiszen minden nap látják, és igazából az útbaigazításuk nem sokat ér, tábla, ami alapján eligazodhatnánk, az nincs. Mi bizony eltévedtünk, elkörözgettünk egy darabig Boldogkőről ki, a következő falu határától vissza, Zichy kastély és tájház tábla és még egyszer... Végül beazonosítottuk először is a szóban forgó templomot, majd innen kiindulva némi úttalan utakat és néhány roma gyerkőcöt meg a malackájukat magunk mögött hagyva, hm... enyhén érdekes, szeméttelep szerű közegeken áthaladva végre megleltük a természet ezen izgalmas látnivalóját.
|
Előbb csak néztük, hogy hát ezek a kis kövecskék, kavicsocskák... aztán ráleltünk a valódi látványosságra, ahol valóban, mintha óriások dobáltak volna szét általuk pihekönnyűnek nézett szikladarabokat. A látvány lenyűgöző, a sziklákon fel-le mászkálni pedig igencsak jó szórakozás! Gyermekeim nagy örömére buckára fel, buckáról le, mászni, ugrani, játszani lehet az apróbb-nagyobb, és néhol hatalmas köveken.
Boldogkőváralja - a Boldogkői vár
Miután mindnyájan ki-sziklásztuk magunkat, és a köd is talán oszlott valamicskét, visszamentünk Boldogkőváraljára, hogy a még romjaiban és haló poraiban is impozáns várat megtekintsük. Őszintén szólva örültem, hogy autóval jöttünk, és legalább a magaslat kétharmadát a kocsi tette meg és nem mi gyalog! El tudom képzelni, ahogy a törökök másztak és csak másztak, és még mindig szikla és hegy és se vége, se teteje...
Boldogkőváralja: A község a Bodó-kő sziklájáról kapta a nevét. Ezért eredetileg Bodókővárának nevezték. A táj fölé magasodó vár stratégiai szerepe, a faluba több hullámban betelepült népesség, valamint a táji adottságok miatt sajátos kulturális környezet alakult ki.
A török és a kuruc harcok során a település elnéptelenedett, a XVIII. században az ország északkeleti tájairól érkezett telepesekkel népesítették be. Még a XIX. században is együtt laktak itt a magyarok, a ruszinok és a szlovákok.
A község és vár a XVIII-XIX. században a Péchyeké, majd 1945-ig a Zichy család birtokában volt. Egykori, barokk stílusban épült kastélyukban ma gyermekotthon található, a kastélypark védett természeti érték.
Boldogkőváralja része a zempléni vár- és kastélytúra útvonalnak, amely érintetlen erdőségeken, festői völgyeken keresztül vezet végig az északi régió romantikus várromjainak során.
Az izgalmas vár rengeteg látnivalót rejtegetett. A történeti részen kívül fotókiállítás, és bazár lelet otthonra benne, utóbbi nem akármilyen, kisebb és nagyobb vízhatlan zseblámpáktól az egészen komoly vadászkéseken keresztül az íjakig volt itt minden csuda, alig bírtam lebeszélni a gyerekeket a csillagászati összegű szuvenírekről. Végül két zseblámpa, és egy vadásztőr lett a zsákmány, utóbbit máig is minden kirándulásunkra viszem magammal, igen hasznos és jó pengével ellátott darab.
VIZSOLY
Őszintén bevallom, eleddig csak híres templomáról hallottam. Annál inkább csodálkoztam a kőfejtő láttán! Ebédidő lévén fogtuk a kis batyut, zsemlét, felvágottat, és itt költöttük el a zöld gyep szomszédságában. Nekünk ugyan nem volt olyan szerencsénk, hogy a napocska kisüssön, a bal oldali kép Vizsoly község honlapjáról származik. A kőfejtő akkusztikáját azonban azonnal felfedeztük, és aprók és nagyok huhogása töltötte be visszhangjaival a teret.
Ebéd után a templomot csodáltuk meg kívül és belül, lányaim elmélyülten tanulmányozták a tárlókban elhelyezett csodaszép kalligrafikus írásokat, sőt, nagylányom papírt és ceruzát kért, és megpróbálta lemásolni a forakincset. Meg kell valljam, igencsak jól sikerült a kísérlet, többször kellene gyakorolnia!
A történeti hátteret aprók és nagyok csillogó szemmel hallgatták, hiszen azért a Vizsolyi biblia az a Vizsolyi biblia, Károli Gáspár pedig igazán nem akármit kezdeményezett a latinul tartott szertartások korában!
A második napot egy, a környékben tett sétával búcsúztattuk, mielőtt a szállásunkhoz tartozó vendéglőben fenséges vacsorát engedélyeztünk volna magunknak. Az őszi táj gyönyörű volt, azonban oly sáros, hogy alig győztük kerülgetni a pocsétákat. Persze minden rosszban van valami jó, bogarak, békák és egyéb élőlények még ilyenkor ősszel is fellelhetők a természetben, amíg nem a fagy uralja a képet. Ó, majd elfelejtettem! Ritának házi feladatban ki lett adva, hogy a fenyőerdőről gyűjtsön információkat. Nos, jelentem alássan, gyűjtöttünk, mégpedig a természetben. mert errefelé akad lombos erdő is, fenyves is egyaránt.
Vizsoly, református temlom >>>
Családi képtár (csak regisztrált látogatóknak) >>>
Következő fejezet - Füzér, Füzérradvány >>>
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
