|
PARLAGI SAS - Az év madara a parlagi sas - 2005
Sulinet 2005 2005.05.01. 19:57
Az év madara a parlagi sas - forrás: sulinet 2005.04.02.; 2005: a parlagi sas védelmének éve; Parlagi sas fajvédelmi terv
2014.02.08.-át írunk. Számomra érthetetlen, hogy 2005-ös, alábbiakban felsorolt forrásmunkáim ma már nem találhatók meg a neten, meggyőződésem, hogy a parlagi sasok és más veszélyeztetett állat-és növényfajok védelme közös érdekünk, és csakis akkor sikerülhet, ha minél többen érezzük át ennek fontosságát. A felsorolt forrásokból a kigyűjtött linkeket töröltem, hiszen használhatatlanná váltak. Öröm az ürömben, hogy 2005-ben a Sulinet cikkét teljes terjedelmében áthoztam Honlapomra.
2005 - Az év madara: a parlagi sas
A parlagi sas magyarországi állománycsökkenése az 1954 óta tartó fokozottan védett státusza ellenére tovább folytatódik, és a korábbi több száz páros állomány a 80-as évek elejére már mindössze mintegy 20-25 párra csökkent. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2005-ben a parlagi sas védelmét állította tevékenysége középpontjába, azt remélve, ez az akció segít e gyönyörű ragadozómadár helyzetén.
Az elmúlt három évtizedben végzett célzott fajvédelmi akcióknak és a parlagi sas számára kedvező élőhelyi változásoknak köszönhetően a hazai költő állomány - a világon egyedülálló módon - több mint háromszorosára emelkedett és 2004-ben már elérte a 70 párat. Az Európai Unió új lakóiként azonban számos új kihívás vár sasainkra, és egyedül a mi felelősségünk megóvni őket a "fejlődés" káros hatásaitól.
Parlagi sasok a világban
A parlagi sas (Aquila heliaca) hatalmas elterjedési területe az erdőssztyepp régiót követi a Kárpát-medencétől kelet felé egészen a Bajkál-tóig, azonban világállománya ennek ellenére is mindössze mintegy 2-3000 párból áll és egész elterjedési területén veszélyeztetett. A legkeletibb, néhány száz párból álló populáció a Bajkál-tó környékén található, és drasztikusan lecsökkent az elmúlt évtizedekben, feltehetően a délkelet-ázsiai telelőterületeken bekövetkező mérgezések következtében.
A legnagyobb kelet-európai és nyugat-ázsiai populációkról (nagyrészt Oroszország és Kazahsztán) rendkívül kevés információnk van, de újabb felmérések szerint a mintegy 1500-2500 párból álló állomány viszonylag stabilnak tűnik. A Balkán-félszigeten (Macedóniában és Bulgáriában) végzett legfrissebb kutatások eredményeként mintegy 60 költő párat ismernek, amely ugyan több mint amennyit korábban feltételeztek, de aggodalomra ad okot, hogy újabb rágcsálóirtó-szerek bevezetését követően számos mérgezésben elpusztult parlagi sast találnak a régióban. A Kárpát-medencében található 120 páros parlagi sas populáció valószínűleg az egyetlen a világon, amely a közelmúltban jelentősen növekedett. A Magyarországon (70-75 pár) és Szlovákiában (40-45 pár) költő állomány növekedésével párhuzamosan 1998-ban megjelent a faj Csehországban és 1999-ben Ausztriában is (jelenleg 2-2 költő pár). Korábban a parlagi sas alfajának tartott ibériai sast ("spanyol parlagi sas", Aquila adalberti) jelenleg különálló fajnak tartják a kutatók. A rendkívül kis elterjedési területe (Közép- és Délnyugat-Spanyolország) és a mindössze mintegy 200 páros állománynagysága miatt az ibériai sas a világ egyik legveszélyeztetettebb ragadozómadár-faja.
Parlagi sasok Magyarországon
A 80-as évek végéig a Magyarországon megmaradt néhány parlagisas-pár az Északi- és Dunántúli-középhegységek eldugott erdeiben fészkelt és onnan járt le az akár 10-15 kilométerre levő hegylábi táplálkozó-területekre. A 90-es évek folyamán azonban egyre több és több új pár jelent meg síkvidéki, mezőgazdasági élőhelyeken, valamint számos korábban hegyvidéken költő pár is leköltözött a hegylábi táplálkozó-területeikre, így mára már a hazai állomány kétharmada síkvidéken költ. Az állománynövekedés okait nem ismerjük pontosan, de nagy valószínűséggel komoly hatása volt a 89-90-es rendszerváltást követő földhasználati változásoknak (nagy egybefüggő monokultúrák felszámolása, vegyszerezés csökkentése, parlagterületek növekedése), valamint a célzott fajvédelmi akcióknak és remélhetőleg a természetvédelemmel kapcsolatos társadalmi tudatosság növekedésének. Jelenleg hazánkban a Dunántúli- és Északi-középhegység erdeiben, valamint Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megye síkvidéki területein ismerünk lakott parlagi sas fészkeket.
Természetvédelmi szempontból a költőterületeken kívül rendkívül fontosak még azok a területek is, ahol a fiatal, ivaréretlen sasok töltik éltük első 2-4 évét. Ezeket a jól behatárolható élőhelyeket "időszakos megtelepedési területeknek" hívjuk, ahol - különösen a téli időszakban - nem ritka, hogy tíznél több parlagi sas is összeverődik. A legjelentősebb ilyen területek Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, valamint Győr-Moson-Sopron megyékben találhatóak.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
