Tündérek táncolnak az erdőn

Pajkos, víg tündérek táncolnak az erdőn,

Újdonsült Királyuk is talán ma eljön,

Álom-türkiz fények libegnek az éjben;

Szent János bogárkák zümmögnek a réten.

Amott tündérlány perdül, fején koszorú,

Látszólag vígan táncol, mégis szomorú,

És a vidám zenében beálló csendben

Fűzfa-apóval sugdosva pusmog menten.

Daliás, szép szál legény a tündérkirály,

Meleg szemében tavak színe muzsikál,

Szívéből csillannak a csillagos egek,

A tündérlány szíve folyvást beleremeg.

De jaj, ma esküvőre készül a király,

választottja gyönyörű, délceg, sudár lány,

de nem tudja a szem, mi van a mélyben lent,

a szép királylány szíve csupán jeget rejt.

Megsejtette, tudja jól ezt a tündérlány,

szerelmes szíve mélyén meleg szivárvány,

˝Óh, mondd hát, mondd, mit tegyek, bölcs Fűzfa apó?

boldog legyen a király, nekem az a jó!˝

Táncol a szép menyasszony, s táncol a király,

izzó tűz-lelkével félti a tündérlány.

Ám fellibben a függöny, bevágtat egy ló,

mosollyal kérgén bólint rá Fűzfa-apó:

A paripa hátán öreg varázsló ül,

pálcáját meglibbentve szinte berepül,

a tömeg hőköl, a menyasszony füstté vált,

fültépő kacajjal a szél hangján kiált:

Nem lehettem a tied, légy hát átkozott,

a lány, aki megmentett tűnjön el, legott!

Felnézett a király, még meglátta a lányt,

de ebben a percben már Ő is köddé vált.

Dermedt lett a csend, a zene elhallgatott,

A király szíve hallhatóan dobogott,

eltűnt tehát a jégcsap szívű boszorkány,

de vele együtt elillant a szivárvány.

Fekete gyász-éjjel szállt a palotára,

sötét brokát leplet vontak ajtajára,

a király - lelkében égő tűz -, útra kelt,

a palotában már senki sem énekelt.

Telnek a hónapok, a király vándorol,

üveghegyen túl és át ezer kék tavon,

agyában felsejlik még halványan egy kép,

egy arc - el ne illanjon belőle végképp!

Keresi a szép lányt, de nem lel szivárványt,

nem találja nyugtát ezer határon át,

bocskora elvásott már, szíve nyugtalan,

nem találja szerelmét a boldogtalan.

Arany virágok közt egy bíbor hajnalon

hófehér palotát sejt a láthatáron,

gyémánt szikrázik ott az ablakok helyett,

száz szivárványt szórva szét a felhők felett.

Egyik ablakában az álomarcú lány,

szívéből sugárzik a forró szivárvány.

Boldog a király; végre szerelmére lelt,

szél szárnyán szállva vele tündérhonba ment.

Újra víg tündérek libbennek az éjben,

királyuk ragyog a szeretet fényében,

tündértáncot jár a tündöklő szivárvány,

muzsika hangja libben a szelek szárnyán.

2008.09.13