A korszak verseiről:

Nem véletlenül hagytam ezeket a műveket egy kötetben. A témák, a káosz a fejemben és az életemben a minden mindennel összefügg elve alapján összefonódik.

Nem kívánok önéletrajzot írni, sem az élettörténetemet elmesélni, legyen elég annyi, hogy édesapám betegsége elől megpróbáltam elmenekülni, s akit szerettem, cserbenhagyott. Hazugságok, szerelmi akárhányszögek, édesapám halála és egy új élet érkezése befolyásolta érzelemvilágomat. Lányomat öt teljes éven át neveltem egyedül... és ennél többet ne kérdezzetek, a korszak és eseményei alapjában megváltoztatták életemet, érzelmeimet, gondolkodásmódomat.

Igyekszem majd ezen korszak verseit is kielemezni és rövid önkritikákat írni verseimről, hiszen tisztában vagyok hiányosságaikkal. A versformák többnyire ziláltak, a stílus épp hogy csak kezd utat törni. Ne várjatok klasszikus versformákat, s akkor nem érhet csalódás.

Próbáljatok a lényegre koncentrálni, arra, amit el akartam mondani magamról, magamból, a lelkem mélyéből.

Remélem, találtok a versek közt olyanokat, amik megragadnak, megfogják szíveteket.

1. ÁLOMARCÚ HERCEG (1989)

"A többi... néma csend." 

Évekig, nem írtam. 13 teljes éven át hallgattam. S ebből a tetszhalálból aztán életem legfájóbb, leggyötrelmesebb, s mégis legszebb érzése mozdított ki újra. 2005 neveztessék a menekülés évének... a versek pedig beszéljenek önmagukért.

2005

Még most is... >>>

Fáj... >>>

 

-  Tovább a FÓRUM - ba >>>

- következő versciklus:  MINDENEK FELETT... SZERETNI I. kötet (2005-2006) >>>

- Vissza az összes versek katalógusához >>>

- Vissza a főoldalra >>>