Mondd, hogyan tovább?

Mondanám, de szólnom nem szabad,

s Hozzád közelednem csak lakat

és zárak feltörésével lehet:

jó szándékú ember ilyet tehet?

Kérnélek: „Ne távolodj el nagyon!”,

s mégis, hogy messze elmentél, hagyom.

Kiabálnék, mint egy gyermek: „Ne hagyj el!”,

de szavam elakad, s Hozzád nem jut el.

Nem tudom már, mi az: távol és közel,

nem tudom már, mit akarsz tetteiddel.

Nem tudom, hogy velem mit tervezel,

s nem tudhatom, miért kerülsz engem el.

Most már nem tudom azt sem; mit érzel?

Már nem értem, hogy felém sem nézel,

pedig, hogy újra kezdjük, Te akartad.

Engem azóta az önvád sanyargat,

s minden nap százszor és ezerszer

felteszem a kérdést: „Mit tettem?”

Mert titkunk elárultam és ez tény.

De ez nem ok arra, hogy büntessél

folyton, talán évekig a hiányoddal!

Hidd el, azon a napon megváltoztam,

megértettem valamit. De Te kínzol,

azóta a nap óta bennem nem bízol!

Megbízhatnál bennem: megígértem,

s megtartom a szavam, mert már értem,

hogy nincs barát, nincs senki körülöttem,

csak bennem ég és pusztít a szerelem.

Mindent elhagynék, s feladnék Érted!

Hazudnék, s hallgatnék, ha ezt kéred!

Hallgass meg még egyszer, kérlek!

Ne büntess haraggal! Kegyelmezz!

Átnézel rajtam, s gúnyolsz is néha,

pedig haragodtól úgy érzem béna

lettem és semmi sem sikerül azóta,

mert csak Rád gondolok minden éjszaka,

s szeretnék bocsánatért esedezni Nálad,

de lakattal zártál le minden ajtót, s zárat,

s csak nézem egyedül magányos szobámat,

mert nem tudhatom; ez most mit jelent Nálad?

Két dacos gyerek a szoba két sarkában,

közeledni nem mer egyik sem. Elszántan

hátat fordítanak, s nem szól semelyik:

mert haragjukat megtörni nem merik.

Mi történt velünk? Minden nap kérdezem,

de választ adni nem tudhat senki sem,

mert a válasz kulcsa ott lapul kezedben,

s alkalom, hogy elmondd, nincsen a közelben.

Falak, csukott házak. Béklyók, hideg zárak.

Hazugságok, tárgyak, bilincsek és hátak.

Nekem csak csupa hideg ember marad?

Eddig még azt hittem, szerelem a szavad!

Szerelem? Egy hibáért megvetni?

Taníts meg inkább újra nevetni!

Szeretnék nevetni szívből és boldogan,

akkor is, ha ennek komoly, nagy ára van!

Akkor is, ha nem leszek több, mint mellékszereplő,

olyan áron is, ha vagyok csak titkos szerető,

de csak akkor, ha tudsz engem igazán szeretni;

önmagam zárt bilincséből kifelé terelni!

1989. 01 03.