2005. április 9.

Dromedár Manci [197997 AL], gazdája Marcella

A képen: Cigánycsuk

Köszöntjük az Erhardokat

TÉMA: NEMZETI PARKJAINK

Az Őrségi Nemzeti park 3.rész

Lápok
A felszínig vizes völgytalpakban, lefolyástalan teknőkben jégkorszak végi, un. reliktum fajokat őrző tőzegmohás lápok alakultak ki.

Az Őrségben és a Vendvidéken a kedvező csapadék és talajviszonyoknak következtében számuk 40 fölötti. A lápokra jellemző a tőzegmohák előfordulása, magas faj- és egyedszáma. A hazai 20 tőzegmohafajból itt 16 megtalálható. Néhány lápon a rovaremésztő kereklevelű harmatfű, a vidrafű, a gyapjúsás szép csoportjai is láthatók, de tőzegeperrel és ritka sás fajainkkal is találkozhatunk ( szürkés sás, töviskés sás, fekete sás).

A lápokat gyakran szőrös nyír és fülesfűz bokrok keretezik.

A Szőce melletti völgyben húzódik a jól feltárt fokozottan védett láprét, melynek bemutatását pallósor teszi lehetővé; szakavatott vezetővel élővilágában főként a késő tavaszi időszakban gyönyörködhetünk.
A lápok jellemzője, hogy a keletkezett szerves anyag egész évben a víz alatt marad, nem tud lebomlani, ezért felhalmozódik, tőzegesedik. A tőzegréteg vastagsága 20 cm-től 2 m-ig változik. A lápok savanyú kémhatású vize jól konzervál, növények, kisebb-nagyobb állatok maradványait épen megőrzi. Lápjaink zöme a jégkorszak végén jött létre, több mint húszezer éve, azóta őrzi jellegzetes élővilágát.

ÁLLATTANI ÉRTÉKEK

Az Őrségi Nemzeti Park jellemző élőhelyei változatos állatvilágnak adnak otthont.

A tiszta vízű patakok pl. Kerka, Kerca és Zala jellemző faja a folyami kagyló és a folyami rák, a hegyi- és

 csermely szitakötők. A Rábában erdei szitakötők jelentős népessége él.

A lepkék és a szitakötők közül több olyan faj él az Őrségben és a Vendvidéken, amelynek védelmét nemzetközi egyezmények írják elő. A nemzeti park területén európai jelentőségű állománya él a vérfű- és zanótboglárka lepkefajoknak, a lápi tarkalepke is kiemelten védett. A pionír jellegű nyíres-rezgőnyáras-fenyves társulásokhoz, erdőszegélyekhez, kötődik a nagy- és kis színjátszólepke, valamint legnagyobb méretű hazai lepkefajunk a nagy nyárfalepke. A Vendvidék száraz kaszálórétjeinek értékes faja a látványos, ragadozó rablópille, mellyel főként júniusban találkozhatunk. Gyors, harcias mozgásával, élénk citromsárga színével hívja fel magára a figyelmet.

Az Őrség különféle élőhelyein több futrinkafaj (sokszínű futrinka, dunántúli vizifutrinka, lapos kékfutrinka) él. Említést érdemel az Európa szerte ritka folyami- és négypúpú karmosbogár, valamint a látványos, sokak által ismert szarvasbogár.

A nemzeti park patakjaiban él a körszájúak közé tartozó ritka dunai ingola magyarországi népességének jelentős része. A térség vízrendszerében előforduló 45 halfaj közül elsősorban a bennszülött magyar- és német bucó, selymes durbincs és homoki küllő Rábában élő állományai emelhetők ki. Rajtuk kívül természetvédelmi szempontból különösen értékes a kőfúró csík és a fürge cselle előfordulása.
A kétéltűek közül 12 békafaj és mind a négy hazai farkos kétéltű egyedei előfordulnak. Az erdei pocsolyákban, források környékén, nedves mohapárnák között gyakran találkozhatunk a hegyvidéki elterjedésű sárgahasú unkával. A gyepi béka szaporodóhelyei a tiszta patakok és a felduzzasztásukkal létrehozott víztározók. A Vendvidéken alpesi gőték jelentős állománya él, az árnyas, nyirkos foltos szalamandrát is láthatunk.

A madárvilágot főként az erdőkhöz kötődő fajok képviselik. A zavartalan erdőrészekben költ a fekete gólya (március második felében érkezik meg). A rétisas már a tél közepén fészkeléshez kezd. Figyelemre méltó számban él a nemzeti park területén a darázsölyv. Zárt erdőkben költ a korán megérkező, jellegzetes hangú kék galamb és a rejtett életmódot élő kis- és kormos légykapó. Európa legkisebb madarainak a sárga- és a tüzesfejű királykának országos jelentőségű állományai élnek a nemzeti park fenyveseiben. Évente változó számban költ itt a fenyőmagot fogyasztó keresztcsőrű és a finom füttyéről könnyen felismerhető süvöltő. Patakok mentén fészkel a hegyi billegető, az idős gyümölcsösökben kerti rozsdafarkú, szürke küllő, búbosbanka és füleskuvik él. A nedves rétek globálisan veszélyeztetett fészkelője a haris tavasszal és kora nyáron hallatja "reszelő" hangját. A rétek kaszálásakor nem repül fel addig, amíg a legkisebb kaszálatlan fűfoltban el tud bújni. E tulajdonságát örökítette meg a régi mondás, mely a mezei munka végeztét jelezte, s így hangzott: "Szorul a haris!".

A területen élő ritka emlős a horgasszőrű-, a nagyfülű- és a fehérszélű denevér. Nagyobb nyest és a nyuszt populációk, valamint a fokozottan védett vidra is felfedezhető a Rába és tavaink környékén.
(Folytatása következik)

A KARAVÁNFÓRUMBÓL:

Miss T Saigon [30840 AL], gazdája Éva, 04.06. 21:04:58

Néhány (régi) iskolai történelmi dolgozat:

Szent István sokat szeretett dolgozni, ezért feleségül vette Gizella hercegnőt.

Mikor II. Endre a Szentföldről visszajött, országát és feleségét fenekestől felforgatva találta.

IV, Béla várromokat épített

2005. április 10.Dromedár Manci [197997 AL], gazdája Marcella

Képmelléklet: Jellegzetesen őrségi harangláb

Köszöntjük a névnapjukat ünnepló ZSOLTokat!

TÉMA: NEMZETI PARKJAINK
Az Őrségi Nemzeti park 4.rész

A régmúlt ma is élő hagyományai
Az Őrségi Nemzeti Park építészeti és kultúrtörténeti emlékekben is gazdag. Az őrségi falvak településszerkezete egyedi képet mutat: ezek az ún. szeres települések. A szerek szétszórt házcsoportok, melyek a honfoglalás utáni faluformát őrzik. Legismertebb lakóháztípusa az ún. "kerítettház". Az itt jellemző épületformáknak egyik szép együttese Szalafőn, a Pityerszeri Falumúzeumban eredeti helyén és környezetében tekinthető meg.
Később a téglaépítkezés elterjedésével alakultak ki a lerövidült tornácú, úgynevezett, "kódisállásos" épületek.
A népi építészet jellegzetes elemei a "szoknyás" fa haranglábak. Legszebb példája a pankaszi, zsuppal fedett, szoknyás harangláb [1755 AL], valamint a gödörházi fazsindelyes, illetve a kercaszomori boronafalú harangláb. Különlegesek a református temetők kopjafái (Velemér, Gödörháza).
A történelmi Őrségben a kővárak építése nem volt jellemző, ezek szerepét a részben ma is látható, alapjaikban Árpád-kori, erődszerű templomok vették át. Ilyenek az őriszentpéteri, a veleméri, a szőcei, a hegyhátszentjakabi templomok.
A Vendvidékre az ún. szórvány településszerkezet jellemző, melynek legszebb példái Kétvölgy, Őrfalu, Apátistvánfalva. Magyarország legnyugatibb települése Felsőszölnök, három ország határának találkozásánál. A Hampó-völgyön keresztül juthatunk el az ezt jelző Hármashatár-kőhöz. Híresek a faluhoz tartozó János-hegy boronaházai, faragott feszületei is.
A népi mesterségek közül a fazekasság és a kópic-kötés érdemel különös figyelmet, s dolgoznak itt kosárfonók, fafaragók is. A kópic rozsszalmából és mogyorófa-háncsból készült, jellegzetes alakú, termény tárolására alkalmas használati tárgy. Az itteni fazekasság központja Magyarszombatfa-Gödörháza, ahol a mai napig gyakorolják a mesterséget, melynek múltját a Fazekas Múzeum mutatja be.
A terület természeti adottságaiból adódóan a mezőgazdasági művelés is jellegzetességeket mutat: a bakhátas szántók, rétek, legelők, erdőfoltok mozaikosan váltják egymást, s ez adja az itteni táj legfőbb vonzerejét.

Az őrség flórájáról és faunájáról továbbiakat a: http://www.vendegvaro.hu/34-1059-1703
webcímen olvashattok, szép képek is vannak a cikkben. A honlap linkgyűjteménye is gyarapszik, regisztráljatok és élvezzétek!

HUMOR:
Miss T Saigon [30840 AL], gazdája Éva gyűjteményéből:
Szemelvények iskolai dolgozatokból:
A janicsárok felmentek Budára, elszaporodtak és elfoglalták a várost.
Dugonics Titusz a hátsóját a falhoz támasztotta és azon felmászott.
Rákóczit németek nevelték és német nőt vett feleségül, de mindkettő csak félig sikerült.

VICCEK:
A gyerekteve faggatja az apját:
- Apa miért van nekünk ilyen hosszú szőrünk?
- Hogy beolvadjunk a sivatag színébe, és az ellenségeink ne tudjanak felismerni.
- És miért van ilyen nagy patánk?
- Hogy ne égesse a sivatag forró homokja a talpunkat.
- Na és miért van púp a hátunkon?
- Hogy vizet tartalékoljunk benne a sivatagi szárazság idején.
- Értem. Csak azt nem, hogy akkor mi a fenét keresünk itt, az állatkertben?
****************************************************************************
- Miért úszik olyan jól a fiad a víz alatt? - kérdezi a skóttól a barátja.
- Mert bedobtam egy pennyt a vízbe!
****************************************************************************
*Fülészeten:
- Milyen a hallása?
- Római katolikus

***************************************************************************
Biológiaórán a tanító Sanyikát felelteti:
- Mondd meg nekem, miben különbözik a kenguru az embertől!
- Abban, hogy a kenguru üres erszénnyel is tud ugrálni! - válaszol a gyerek.
***************************************************************************
Két egérke megy a sín mellett. Megszólal az egyik:
- Cin, cin.
Mire a másik:
- Hülye, a sín vasból van!
***************************************************************************

A skót bemegy a kocsmába, kér egy pohár whiskyt, majd mikor elkészül, kikapja a csapos kezéből, fölhajtja, fizet és elsiet.

- De sürgős! - morogja egy vendég.

- Amióta az a szörnyű baleset érte, mindig ezt csinálja - magyarázza a csapos.

- Miféle baleset?

- Valaki meglökte a poharát, és egy csepp a padlóra loccsant.

**************************************************************************

Az egérke és az elefánt találkozik:

- Hány éves vagy te, elefánt, hogy ilyen nagyra nőttél?

- Kettő.

- Én is - mondja az egérke - csak két hétig beteg voltam.

**************************************************************************

Két rendőr áll a buszmegállóban és beszélgetnek:

- Te Béla, szerinted mivel menjünk? Busszal vagy gyalog?

- Hát azzal, ami előbb ideér!

2005. április 11.

Dromedár Manci [197997 AL], gazdája Marcella

Leó és Szaniszló napja

MA ÜNNEPELNÉ 100. SZÜLETÉSNAPJÁT JÓZSEF ATTILA!

József Attila: ISTEN

Láttam, Uram a hegyeidet

s olyan kicsike vagyok én.

Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,

hogy küszöbödre ülhessek, Uram.

Odatenném a szívemet,

de apró szívem hogy tetszene néked?

Roppant hegyeid dobogásában

elvész az ő gyönge dadogása,

mért nem tudom hát sokkal szebben,

mint a hegyek és mint a füvek,

s ágyam alatt hál meg a bánat:

szívükben szép zöld tüzek égnek,

hogy az elfáradt bogarak mind hazataláljanak, ha esteledik,

s te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban

ott állsz az útjuk végén -

meg nem zavarlak, én Uram,

elnézel kis virágaink fölött

TÉMA: NEMZETI PARKJAINK

Őrség 5.rész

Az Őrségnek, mint tájegységnek csak egy része vált világörökséggé Őrségi Nemzeti Park néven. Területére rengeteg, korábban már világörökség részévé nyilvánított műemlék tartozik: Kőszeg, Velemér, Ják, stb. Sajnos a sok keresés ellenére sem találtam olyan összefoglaló felsorolást, ahol mindezeket fellelhetnénk. Természetvédelmi szempontból azonban további két területre bukkantam, melyek az Őrség területéhez tartoznak, ide kívánkoznak, jelenleg tájvédelmi kőrzetek. Ezekkel fejezem be az Őrség ismertetését, kultúrtörténeti értékeiről igyekeztem a honlapra érdekességeket gyűjteni.

KŐSZEGI TÁJVÉDELMI KŐRZET

Tájföldrajzi tekintetben az Alpokalján található Kőszegi-hegység és Kőszeg-hegyalja kistájakat foglalja magában. Kiemelkedő az un. Cáki konglomerátum élővilága: a fehér sáfrány, osztrák és alpesi tarsóka, hármaslevelű kakukktorma, hegyi lednek, széleslevelű harangvirág, az alpesi sáska, óriás medvelepke, kárpáti, alhavasi és feketebordás aranyfutrinka, foltos szalamandra, fekete gólya, fehérhátú fakopáncs, vízirigó és alpesi cickány. Jellegzetes élőhelyei a nyúlfarkfüves és a kékperjés láprét, kaszálórétek, szelídgesztenye ligetek, patakmenti égerligetek, hegyvidéki bükkösök és a sziklai erdeifenyves.

SÁGHEGYI TÁJVÉDELMI KŐRZET

A Sághegy hazánk második legkisebb tájvédelmi körzete, a balatonfelvidéki vulkánsor legnyugatibb tagja. 1975-ben nyilvánították védetté. Területe 235 hektár, 24 hektár fokozottan védett. Szabadon látogatható.
A kb 5 millió éve keletkezett hegyet az időjárás megtépázta, felszínét laposra koptatta. A kemény bazalt ellenállt, míg környezetéből 60-70 méter vastag üledékes réteget szállított el a szél és a víz, vulkáni tanuhegy jellegzetes képét hozva létre.

Az egykor kettős csonkakúp alakú hegyet az 1907-ben kezdett s mintegy ötven évig folytatott intenzív bányászat megcsonkította, eltávolítva a közel 100 méter vastag bazalt takarót (kb 1,7 millió vagon követ termeltek ki; vasút- és útépítésre, szegélykőnek, macskakőnek). A tanúhegy visszamaradt része különleges élményt nyújt a látogatóknak, hiszen a vulkán működésének láthatatlan részletei, magmacsatorna, iszapba süllyedt bazalt bombák és különböző módon kristályosodott bazalt formációk tárulnak a szem elé.
A hegy a tájtól elkülönülő önálló flórasziget. Lapos platóját egykor árvalányhajas pusztarét, oldalát ligetes karsztbokorerdő borította, a szőlőművelés és a bányászat miatt ezekből alig 1-2 ha maradt. A platón ma néhány szál hegyi- és kunkorgó árvalányhaj, piros kígyószisz és tavaszi hérics emlékeztet a régi flórára, a molyhos tölgy, cser, vadkörte alkotta erdőben tarka nőszirom, fekete és leánykökörcsin, nagy ezerjófű, selymes boglárka él. Egykor élt itt egy különleges apró páfrány, a pikkelyharaszt. A sziklakibúvások különlegességei: északi és aranyos fodorka, édesgyökerű páfrány, varjúháj-félék és sziklai ternye. A meddőhányók megkötésére telepített akácok mára jórészt elöregedtek, helyettük napjainkban a tájra jellemző őshonos fafajokat ültetnek.

A terület állatvilága gazdag: kb 25 csiga és 50 lepke, számos énekesmadár, kuvik, gyöngybagoly, erdei fülesbagoly él itt, néha vörösvércse költ a hegyen. Kiemelt értékű faj a néhány éve megtelepedett holló, mely a kráter meredek sziklafalán fészkel. A hegylábi homokbányában évről-évre megjelenik néhány gyurgyalagpár is. A '70-es évek végén még költött néhány pár kövirigó is, de sajnos azóta nem került szem elé.
Kultúrtörténet: a bányászat során nagymennyiségű leletanyag került elő. A mintegy kilencezer darabos leleteggyüttes a Nemzeti Múzeumban található.

A szőlőművelés kezdete a római korba nyúlik. Első írásos emléke 1734-ből származik. A "Sági Hegységnek Törvényei" az ország egyik első szőlészettel kapcsolatos magyar nyelvű dokumentuma. A benne foglatak mondanivalója napjainkra is időszerű.

A régi szőlőfajtákat a Rajszőlőt és a Juhfarkot a századelő filoxéra-járványa maradéktalanul kipusztította. Azóta nem alakult ki a hegyre jellemző fajta.

A bánya egykori trafóházában tavasztól őszig helytörténeti, természettudományi kiállítás tekinthető meg.
A Sághegy jellemző növény- és állatfajait illetve geológiai jellemzőit két tanösvény mutatja be
www.orseginpi.hu

2005. április 12.Dromedár Manci [197997 AL], gazdája Marcella

Képmelléklet: Ugartyúk

Üdvözlet a Gyuláknak névnapjukon!

TÉMA: NEMZETI PARKJAINK:
A Kiskunsági Nemzeti Park 1.rész

Mint Nemzeti Parkjaink többsége, a Kiskunsági NP is számos részegységre tagolódik:

I. Felsõ-Kiskunsági puszta [11.061 ha; jelentõs része csak engedéllyel látogatható]
90-100 m tengerszint feletti magasságú hajdani Duna-ártér, szikes, ill. meszes-szódás puszta. Szikes rétek, legelõk, szikfokok, vakszikes foltok váltogatják egymást, beékelõdõ löszhátakkal. Növényzetét főleg sótûrõ-sókedvelõ fajok (veresnadrág csenkesz, sóvirág, kamilla, sziki üröm) alkotják. A löszfoltokon néhány védett növény is elõfordul, pl a törpe nõszirom és az agárkosbor. Állatvilágának kiemelt jelentõségû faja a túzok, jellegzetes fajok a kékvércse, ugartyúk, nagy goda és a piroslábú cankó.
Az egykori halastavakat természetvédelmi céllal felújították, állandó és idõszakos vizes élõhelyeket hozva létre, melyek a költõ- és vonuló madárvilág és a kétéltûek számára nyújtanak kedvezõ feltételeket. Az õsgyep jelenlegi állapotának fenntartásában az évszázados hagyományokkal rendelkezõ külterjes állattartás is szerepet játszik. Az õsi magyar háziállatfajták génbank-telepén (Bösztörpuszta) magyar szürkemarha, racka és cigája juh, magyar félvér lovak és mangalica serések tenyésztése folyik.
A puszta néprajzi étékeit, sajátos élõvilágát mutatja be a Virágh kúria Tájmúzeum Kunszentmiklóson.

II. Felsõ-Kiskunsági tavak [3905 ha; jelentõs része csak engedéllyel vagy szakvezetõvel látogatható]
A Felsõ-Kiskunsági pusztával egykor egybefüggõ területen a talajfelszín mélyedéseiben lefolyástalan szikes tavak (Zab-szék, Kelemen-szék, Pipás rét) és mocsarak (Kisréti-tó és Fehér-szék) alakultak ki. Míg a folyószabályozás elõtt ezeket a területeket a Duna rendszeresen elöntötte, vízutánpótlásuk jelenleg kizárólag csapadék-eredetû, a tavak nyár végére idõszakosan kiszáradnak. A szikes tavak magas sótartalmú vizének mikro-flórája és faunája az ún. sziki fészkelõ közösség: gulipán, gólyatöcs és széki lile otthona, õsszel és tavasszal a tömegesen átvonuló vízimadarak számára is kiváló pihenõ- és táplálkozóhelyet biztosítanak. A tavakat szikes gyepek veszik körül (jellemző növényfajok: zsióka, fehér tippan, sziki zsázsa, sziki mészpázsit és bárányparéj). A szikes mocsarak bölömbika, nyári lúd, barna rétihéja, valamint számos nádi énekesmadár élőhelyei.

III. Izsáki Kolon-tó [2962 ha;jelentõs része csak engedéllyel vagy szakvezetõvel látogatható]
Az egykori õs-Duna egyik mellékágában kialakult hajdan nyílt vízfelületû tó ma a nádas mocsarak, fûzlápok, zsombékosok hazája. A tavat láp- és ligeterdõk, fajgazdag lápétek, mocsárrétek, ill. nyugat felõl homokbuckás területek övezik. Ritka növényfaja a lápi csalán. A megmaradt kicsiny nyílt vízfoltokra jellemző növények a tündérrózsa és a közönséges rence. Északról dél felé haladva elõször az egybefügõ nádasok tûnnek szemünkbe, ahol rendszeresen költ a hazánkban elõforduló valamennyi gémfaj és a kanalasgém is. A területen ritka halfajok: lápi póc és réti csík élnek. Mocsári teknõs, és vidra is megtalálható itt. A déli rész fajgazdag láprétjeinek védett növényritkaságai az orchideák(vitézkosbor, hússzínû ujjaskosbor, mocsári kosbor, pókbangó,stb), melyek 9 faja él itt. Jellemzõ védett fajok a szibériai és a korcs nõszirom, és az epergyöngyike. A fennmaradt tölgy-kõris-szil ligeterdõk az Duna-Tisza közére egykor jellemzõ tájképet idézik.

IV. Fülöpházi homokbuckák [1992 ha; egy része jelzett turistautakon szabadon látogatható]
Nyugati részén változatos formakincsû buckavidék található. A futóhomokot az uralkodó (ÉNY-DK-i irányú) szelek rendezték a jelenlegi alakzatokba. A szél felszínformáló munkája még ma is megfigyelhetõ a fennmaradt részben mozgó homokbuckákon. A buckavonulatokat homoki csenkeszes, árvalányhajas nyílt homokpusztagyepek borítják, melyekben itt-ott megjelenik a boróka. Az itt élõ növények (naprózsa, homoki báránypirosító, kései szegfû, homoki vértõ, homoki varjúháj) jól alkalmazkodtak a szárazsághoz. A buckaközökben serevényfüzeseket, a buckaoldalakon borókás-nyárasokat találhatunk. Rovarfaunája a mostoha körülmények ellenére igen gazdag. Ez nyújt táplálékbázist az itt élő három gyíkfajnak: a homoki-, a zöld- és a fürgegyíknak. Említést érdemlő madárfajok az itt költõ szalakóta, a búbos banka, a gyurgyalag és a sárgarigó.
A buckavonulat keleti részén a szél által kialakított medencékben szikes tavak (Hattyú-, Szappan- és Szívós-szék, valamint Kondor-tó) voltak, melyek a nyolcvanas évek aszályos idõjárása miatt kiszáradtak. A terület a természetvédelmi oktatásban jelentõs szerepet játszik. Itt mûködik a Kiskunsági NP legfontosabb oktatási központja.
(Folytatása következik)

Miss T Saigon [30840 AL], gazdája Éva gyűjteményéből:
“Édesanyám és én kimentünk az erdőbe sétálni és a legjobb kedvvel tértünk le a jó útról”

2005. április 13.

Dromedár Manci [197997 AL], gazdája Marcella

Köszöntjük az Idákat névnapjukon!

TÉMA: NEMZETI PARKJAINK
A Kiskunsági Nemzeti Park 2.rész

V. Orgoványi rétek [3753 ha; Jelentõs része csak engedéllyel vagy szakvezetõvel látogatható]
Változatos táj nádasokkal, nedves kaszálókkal, szikes gyepekkel, homokbuckákkal.
Keleti részén az ágasegyházi és orgoványi rétek élõvilágát az idõszakos vízhatások határozzák meg. A kiszáradó láprétek, kaszálók orhideafajok (vitézkosbor, hússzínû ujjaskosbor, buglyos szegfû, kornis-tárnics) otthona. Az őshonos Metelka-medvelepke kiemelkedő jelentőségű faj. Jellemzõ madarak a nagy goda, a bíbic, piroslábú cankó, valamint vonuláskor a nagy póling.
A nyugati részen szikesek és homokterületek találhatók. A buckák növényzetére a nyílt homoki gyep jellemzõ, területén a fokozottan védett csikófark szép állományai élnek, jellemző növény a boróka.

VI. Bócsa-Bugac buckavilága és a homokpuszta [11.488 ha; A homokpuszta szabadon, a terület többi része csak engedéllyel vagy szakvezetõvel látogatható]
Összetett, változatos táj: homokpuszták, homoki erdõk, szikes puszták, és a valamikori szikes tavak, mocsarak, lápok, láprétek, nedves kaszálók maradványai alkotják.
Természetvédelmi szempontból az ún. Õsborókás érdemel kiemelt figyelmet. A mészben gazdag változatos formakincsû homokfelszínek értékes növényvilágnak (borzas len, homoki kikerics, homoki nõszirom, piros madársisak, tartós szegfû, gyapjas csüdfû) adnak otthont.. A terület leggyakoribb emlõse az üregi nyúl nagy szerepet játszik az Õsborókás növényzetének alakulásában, mert lerágja a növényzetet a fiatal boróka mellett, ezért elõsegíti a gyorsabb növekedését, hamarabb kinõ a takarásból.
Rovarvilága nagyon gazdag, érdekessége a fûrészlábú szöcske egyetlen alföldi elõfordulása. Hüllõfaunája nemzetközi szempontból is jelentõs, az itt élõ, veszélyeztetett parlagi vipera miatt.
Bugac neve nemzetközileg is ismert, már az 1930-as évektõl kezdve kedvelt idegenforgalmi célpont volt. Itt áll hazánk elsõ nemzeti parki múzeuma.

VII. Tõserdõ és a szikrai Holt-Tisza [698 ha; nagy része jelzett turistautak mentén szabadon látogatható]
Festõi szépségét a szikrai Holt-Tisza ág, az azt kísérõ liget- és láperdõk, ártéri mocsarak és mocsárrétek adják. Itt találkoznak egymással a Duna-Tisza közi homokhátság magasabb és a Tisza-völgy mélyebb fekvésû területei. Az eltérõ felépítésû területek markáns rétegtani határán források fakadnak.
Élõvilága igen gazdag. Növényzetének érdekes tagja a bennszülött tiszaparti margitvirág és az Alföldön ritkaságnak számító kontyvirág.
Sokszínû madárvilág táplálkozó- és fészkelõhelye. Kiemelkedő énekesmadár-faunája és az Alpári-rét gémtelepe. Az ártéri erdõ fontos fajai a szürke küllő és a fekete harkály.
A Tőserdő a természetvédelem és a turizmus összehangolását bemutató mintaterület: természeti szépsége mellett a Holt-Tisza szabad-strandja, a 40 °C termálfürdõ és a szomszédos üdülõtelep miatt közkedvelt pihenõhely.

VIII. Peszéradacsi Rétek [5.757 ha; Szabadon látogatható, kivéve a fokozottan védett fajok élõhelyeit]
Lápok, láprétek, mocsárrétek és nedves kaszálók, és ezekbe beékelõdõ homokbuckák és homoki erdõk egyvelege; turjánvidék. A terület kiemelkedõ tájképi értékei mellett jelentõs botanikai (fokozottan védett és veszélyeztetett szarvas-, légy- és pókbangó, vitézkosbor, vitézvirág, a szúnyoglábú bibircsvirág, további 6 orchideafaj, mocsári kardvirág, a korcs- és szibériai nõszirom) és álattani (a veszélyeztetett parlagi vipera élõhelye) értékekkel bír. Madárvilágából jelentős az itt fészkelõ nagy póling, a hamvas rétihéja, a túzok, a szalakóta, a gyurgyalag.
Hagyományos gazdálkodási módszerei biztosítják a természeti értékek fennmaradását, hozzájárulva kulturális örökségünk fenntartásához is.

IX. Miklapuszta [6241 ha; látogatható]
Miklapuszta a Duna-völgy egyik legszebb szikes pusztáját õrzi. Kialakulásában alapvetõ szerepet játszott a Duna folyószabályozás elõtti felszínalakító munkája.
Jellemzõ élõhelyei a szikes mocsarak, idõszakosan vízzel borított szikes gyepek, szikes puszták, vakszikek és az ezekbe beékelõdõ szikpadkák.
Botanikai szempontból a terület viszonylag fajszegény, mivel a magas sótartalmú talajon csak sótûrõ- és kedvelõ növények (bárányparéj, sóvirág, pozsgás zsázsa, mészpázsit) élnek meg. A szigetszerûen kiemelkedõ, néhány deciméter magas szikpadkák teljesen eltérõ talajadottságokkal, így kölünbözõ növényzettel (pl agárkosbor, mezei zsálya, koloncos legyezõfû) rendelkeznek. A terület madárvilága - különleges talaj- és növénytani adottságai miatt- egyedülálló, egyes fokozottan védett, ritka fajok (széki lile, ugartyúk, túzok, kékvércse, székicsér) menedékéül szolgál. Vonuláskor igen jelentõs szerepet tölt be, mint pihenõ- és táplálkozóhely a partimadarak és lúdfélék számára.
(Folytatása következik)

HUMOR:
Miss T Saigon [30840 AL], gazdája Éva gyújteményéből:
"Mikor Toldi a nádasba ment, megfogadta, hogy addig nem jön ki, míg azt a bizonyos nagy dolgot el nem végezte"